#filternélkül - Rutai Gábor, a költőMATA: Verseket nem olvasok, csak írok
Kreatív játéknak indult, mára pedig a magyar internet irodalmi szenzációja lett Rutai Gábor rendhagyó kezdeményezése, a költőMATA. A "Fent bedobod, lent kipotyog" jeligére már több száz villámvers és egy könyv is született, a hobbiköltőnek pedig már több ezres rajongótábora van az Instagramon és a Tumblrön.
#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel
.jpg)
Aki kérdez: Lakatos Melinda
Csak kívánnod kell és minden rím teljesül
Ha elolvasunk egy szöveget, akkor hat ránk igazán, ha azonosulni tudunk vele. A költészet pedig nemcsak a legősibb, hanem a legbevonóbb irodalmi műfaj. De mi történik akkor, ha az adott vers valóban rólunk szól, egyes számban és első személyben? Rutai Gábor három évvel ezelőtt indította útjára az interneten a költőMATA blogot, amelyet először csak öncélú irodalmi játéknak szánt, de idővel a magyar Tumblr közösség egyik kedvence lett. Ingyen, kedvtelésből ír villámverseket, mindenkinek, személyre szabottan, mint egy költőrobot. A költemények változatosak, de legtöbbször az irodalom leggyakoribb témafelvetése, az emberi kapcsolatok és a szerelem jelennek meg. A tavalyi évben könyv is született az alkotások legjavából, ami nagy sikert és ismertséget hozott a cyberköltőnek.
Bár az elmúlt néhány hónapban a - saját bevallása szerint sokszor szeszélyes - robot megalkotója nehéz időszakot élt meg, mára a régi lendülettel tért vissza a közönségéhez. A kérések ismét érkeznek és teljesülnek, a követők pedig szüntelen érdeklődéssel figyelik az újabbnál újabb villámverseket, amelyek bár egyéni kérésre születnek, kicsit mindenkiről szólnak: a megrendelőről, a költőről, rólunk.
Interjú Rutai Gáborral
Vissza tudsz emlékezni, mikor írtad a legelső versedet?
Négy éves voltam, amikor először próbálkoztam ilyesmivel. Nem aratott túl nagy sikert, így mintegy 35 évre félretettem ezt a képességemet. Körülbelül öt-hat éve kezdtem el napi szinten verseket írni, a költőMATA pedig most lehet olyan három éves. Ez az ötlet adott számomra egy struktúrát, ami keretbe fogja a verseket. Úgy működik, mint az igazi automaták, fent bedobod, lent kipotyog, mint a matekórán. A gép elég rapszodikusan működik, sokszor nem olyan típusú választ ad, amilyet a kérő szeretett volna kapni. Az esetek többségében viszont örülnek a versnek, amit írok. Ez egy öncélú játék, elsősorban a saját magam szórakoztatására született. Bejön napi 10-20 kérés, ha éppen van egy kis időm, akkor improvizálok. Mindent elolvasok, amire pedig úgy érztem, tudok valamilyen frappáns választ adni, vagy épp olyan lelki állapotban vagyok, ami miatt megérint, akkor öt perc alatt megírom és kiteszem. Ez egy villámműfaj, nem is tartom őket feltétlenül verseknek, rímbe szedett gondolatok, válaszok. Nem az a fajta klasszikus költő vagyok, aki elvonul az elefántcsont toronyba, hogy megfejtse az élet nagy dolgait.
Mennyi idő volt, mire megismertek téged? Hogyan terjedt a költőMATA híre?
Korábban is írogattam már verseket a Tumblrön, lényegében csak azt a régi blogomat kellett átalakítanom. Volt már egy pár száz fős követői bázisom. Természetesen, amikor elhatároztam, hogy lehet verset kérni és kapni, sokkal többen fedeztek fel magunknak. Nincs ebben semmi meglepő, sokakat megmozgat, ha valami ingyen van. Villámgyorsan jöttek a követők, mára úgy 10 ezer feliratkozóm van. Tömegesen jönnek a kérések, a Tumblrről és az Instagramról is. A követőim 70 százaléka fiatal lány, 14-24 évesek, akiket elsősorban a távkapcsolat, a reménytelen szerelem és a fiú-lány barátság témaköre érdekel. Ezek napi szinten előkerülnek a kérések között, de ezeket már elegánsan átugrom.
Három lány édesapja vagy. Hogyan kezeled, hogy ilyen sok tinilány van a rajongóid között, akik sokszor még fotókat is küldenek magukról neked?
Ez a problémám. Szerintem amit írok, az idősebb korosztályt is ugyanúgy érdekli. Vannak idősebb követőim is, például Soma Mamagésa édesanyja is figyelemmel kísér, mindig jókat kacarászik a verseimen. A hetven pluszos édesanyám és baráti köre, de velem egykorú férfiak is kíváncsiak az írásaimra. Azt gondolom, hogy azért alakult úgy, hogy javarészt tinilányok követnek, mert a Tumblr és az Instagram az ő platformjuk. A témafelvetések éppen ezért az ő érzelmi világukat tükrözik, a válaszaim stílusa miatt ugyanakkor szórakoztató lehet egy vers bármilyen nemű és életkorú ember számára is.
A kamaszpanasz ezek szerint kezd sok lenni számodra. Miről írnál szívesebben?
Bármi másról. Szerencsére az is jön csőstül. Megengedhetem magamnak, hogy attól függően, hogy bal vagy jobb lábbal keltem reggel, szanálom a kéréseket. Ha éppen én vagyok szerelmi mélyponton, akkor az ilyen témájú kérésekre könnyebben jön ki a válasz. Ha viszont olyan boldog vagyok, hogy szökdécselve megyek reggel dolgozni, akkor egy flitteres-nyalókás vers fog születni. Rengeteg verset írok, a többségükre egyáltalán nem is emlékszem. Az összes versemet végig kellett olvasnom, amikor a könyvbe válogattuk őket. A kötetbe végül 270 vers került bele, amiket mintegy 900 darabos gyűjteményből szemezgettünk. Jókat szórakoztam azon, hogy miket írtam.
A követőid azt gondolhatják, hogy nagyon közvetlen ember vagy, hiszen nekik, személyre szabva írsz. Mennyire jellemző rád, hogy kapcsolatba lépsz velük?
Nagyon. Szeretem, ha kapok visszajelzéseket, ha írnak, beszélgetést kezdeményeznek. Az Instagramon rengeteg kommentet és privát üzenetet is kapok, én szeretek visszaírni, kapcsolatot teremteni velük. Sokan úgy fordulnak hozzám, mintha a pszichológusuk lennék, vagy életvezetési tanácsadó. Azt mondják, hogy a versekből az szűrődik át, hogy frappánsan és egyszerűen oldom meg az első ránézésre megoldhatatlannak tűnő problémát is, ezért bíznak bennem. Sokat éltem, tapasztaltam, ráadásul a részese voltam annak, ahogy felnőtt a három lányom, így nagy empátiával tudok fordulni feléjük.
Van különbség a két felület között, ahol kommunikálsz a követői tábort illetően?
A Tumblr egy kicsit savasabb közönség, mint az Instagram. Ugyanakkor amióta csinálom ezt, csak egy-két negatív kritikát kaptam. Jellemzőbb, hogy kikövetnek vagy blokkolnak. Az idősebb korosztály szólt be, amikor a Néha című írásomnak megjelent a videóklipes dala. Az egyik sorában az van, hogy "Néha szeretlek, néha kurvaanyád". Álságos lenne azt állítani, hogy néha nem ezt érezzük, amikor szerelmesek vagyunk, mégis nagyon megbotránkoztak rajta, pedig ezt a formulát Petőfitől vettem át.
Nemcsak ebben a művedben, hanem más írásokban is bátran használsz obszcén kifejezéseket, mi velük a célod?
Ha hülyeségen lamentál valaki, akkor ezt váltja ki belőlem. Ilyenkor egy fagyott heringgel kell pofán verni a másikat, hogy felébredjen, nem pedig megsimogatni a fejét. Sokszor ezzel érek el sokkal jobb hatást. Az idősek nem szoktak hozzá ehhez a szóhasználhathoz, a fiatalok viszont használják ezeket a szavakat, ha tetszik, ha nem. Szerintem sokkal ártalmasabb lenne a fiatalok számára, ha csúnya szavak helyett valami depresszív vagy destruktív dolgot írnék. Volt egy pár visszajelzés, amiből felmértem ennek a felelősségét. Egy lányt az öngyilkosságból fordított vissza az egyik írásom. Ha ilyen hatással tudok lenni másokra, akkor nem engedhetem meg magamnak azt, hogy egy keserűbb napomon leírom, hogy legszívesebben leugranék a tetőről, még ha úgy is érzem.
Egyre népszerűbb a vers, mint műfaj. Rengeteg slam poetryt tartanak, országszerte több ilyen témájú flashmob van, a kortárs költők kötetei is jól fogynak. Szerinted miért lehet az, hogy a költészet a reneszánszát éli?
Szerintem ez a műfaj kortalan. Az a technológia, ami ma rendelkezésünkre áll a szociális média felületeivel, tovább erősíti a népszerűségét. Lám, egy csomó olyan kezdeményezés van, ami a vers segítségével megmozgatja az embereket. Ezek mind azt mutatják, hogy erre van igény. Nyilvánvaló, hogy engem sosem fognak annyian követni, mint egy csinos modell lányt, de ez azért van, mert nem vagyok egy csinos modell lány. A Tumblrön csak a verseim vannak kint, de Insragramon van egy-egy csipet a személyes életemből is. Nem akartam sosem exponálni magam az Instán, de a könyv megjelenésével ezt nem tudtam megúszni. Sajnos azóta el kell szenvedniük a kedves követőimnek a látványomat is. (nevet) De talán emiatt még nem követett ki senki.
Jobban szereted, ha nem egy fotó alapján ítélnek meg?
Elképzelhető, hogy az Insta-profilom alapján valakinek megnyerőnek tűnök, de szerintem én akkor tudok igazán érvényesülni, ha szóban megnyilvánulhatok. Ettől függetlenül van a követőimnek egy olyan rétege, aki még negyven pluszos férfiként is vonzónak talál, ami elég imponáló érzés. Régebben a radiocaféban vezettem műsort, a verbális műfajban otthonosan érzem magam, ezért újabban azt találtam ki, hogy podcastot indítok.
Szeretnél megmondó ember lenni? Mostanában ez nagyon divatos, szeretik az emberek. Puzsérnak és Zacher Gábornak is isszák a gondolatait.
Talán én abban különbözök a két említett úriembertől, hogy bár nekem is van véleményem, de nem gondolom azt, hogy tudom a tutit. Ma már ha gondolok valamiről valamit, csípőből tudok érvelni az ellenkező oldal mellett is. Az a fájó, hogy soha nincs egyértelmű igazság, bármilyen kérdést is feszegetünk. Úgy szeretném csinálni a podcastokat is, hogy megvillantok egy-két témával kapcsolatban pro és contra véleményeket, tennék bele verseket, más irodalmi műveket, zenés vagy filmes betéteket. Olyan témákról értekeznék, amely mindenkit foglalkoztat, szerelem, párkapcsolat és a többi. Szívesen teszem ezt, ugyanis lehet róla bőven beszélni, és az irodalom is számtalan példával szolgál rá. Jó kis műsort össze lehet dobni ebből, még ha agyonrágott csontnak érezzük is. Szeptember végén várható, hogy közzéteszem.
Ha nem éppen nem egy költeményen dolgozol, mivel kapcsolódsz ki?
A lételemem az alkotás. A semmiből létrehozni valamit, szerintem ebben vagyok jó. Ha működtetni kell a gépet napi szinten, akkor viszont meghalok. Festeni is pont ezért szeretek, van előttem egy fehér vászon, egy csomó szín és ezeknek a játéka egyszer csak kialakít valamit. Ezért szeretek zenét csinálni, énekelni, ezért vannak videóklipjeim is. Egész más dalszöveget írni, mint verset, nagyon foglalkoztat ez a kihívás. Főzni is szeretek, mert ott is ugyanez az élményem. Egy alkotó ember vagyok, nem fogyasztó. Ez olyannyira igaz, hogy amikor megkérdezik, hogy én milyen verseket olvasok, akkor az a kiábrándító válaszom van, hogy semmilyeneket. Én verseket írok, nem olvasok.
Pohorelli Bettina, a sminkes, aki a magyar elitet szépíti. A szőke szépség lassan tíz éve van a szakmában, azóta már több magyar hírességet sminkelt, de olyan világsztárok is kerültek már az ecsete alá, mint a milliárdos üzletember édesanyja, Maye Musk. Interjú a sztársminkessel.
Leadfotó: Kojnok Tímea Photography
Oldalak
Hasonló cikkek
