#filternélkül: "Igazi fekete bárány vagyok" - Ismerd meg AvianaRahlt!
A legtöbben csak YouTube csatornájáról ismerik Sági Evelint, vagyis AvianaRahlt. Hogyan lesz szimfonikus metálbanda hegedűséből Magyarország egyik top vloggere? Elárulja ő maga.
#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel
.jpg)
Aki kérdez: Lakatos Melinda
Egy pezsgő youtuber
Sági Evelin bloggerként kezdte internetes pályafutását, majd AvianaRahl név alatt 2012 óta készít rendszeresen videókat. A YouTube csatornáját azóta közel 164.000 feliratkozó követi, videóit pedig több mint 30.000.000 alkalommal nézték meg. A kezdetben hobbiként induló videózás ma már vállalkozássá nőtte ki magát, szinte egy lépést sem tesz kamerája nélkül. A 31 éves fiatal nő mindig mozgásban van, nem véletlen, hogy egyik szlogenje, hogy "Tessék pezsegni!". Jelenleg Köln - Budapest – és Tolna megyei kisfalu között ingázik, mert a munkája, családja és a szerelme is máshol van, de a folyamatos utazás miatt mindig alkalma nyílik arra, hogy valami újdonságot meséljen követőinek. Evelin interjújában azonban nemcsak jelenről mesélt, hanem arról is, hogyan nőtt fel, milyen a közeg, amelyben élt, valamint terveibe is beavatott minket.
Ha felteszik a kérdést, hogy mivel foglalkozol, mit szoktál mondani?
Én ízig vérig YouTuber vagyok. Az életem egy szegmensét, a gondolataimat adott dolgokról és helyzetekről videó formájában hétről-hétre dokumentálom a youtube csatornámon. Itt minden helyet kap, ami én vagyok és ami nekem tetszik. Az AvianaRahl gyakorlatilag az én online naplóm! Erősen küzdök a felszínes címkék ellen, ami ebben az időszakban talán aktuálisabbá vált, mint valaha, úgyhogy azon túl, hogy megmutatom például melyek a kedvenc sminktermékeim, bemutatást engedek a nézőknek a kreatív tevékenységeimbe is vagy virtuálisan elviszem őket egy bakancslistás inspiráló utazásomra.
Hogyan fordult át a hobbi vállalkozássá?
Volt egy nagyon jó alapom, hogy nem voltam lámpalázas a kamera előtt, sokszor kellett közönség előtt beszélnem már iskolásként is, utána pedig egyetemista koroban évekig dolgoztam a helyi televíziónál, ahol nagyon megedződtem ilyen téren. Tetszett a vlog, mint műfaj, így a blogolást felváltotta szépen lassan a videózás. Először a tévéstúdióban csináltam a mozgóképes anyagokat, segítettek a barátaim, majd lassan összegyűjtögettem saját felszerelésre. Fogalmam sem volt róla, hogy ez így be fog indulni, de ahogy nézem a mostani állapotból a múltamat, azt látom, hogy minden történés oda juttatott, hogy most magabiztosan tudjam csinálni azt, amit szeretek. Sokáig tényleg nem hittem el, hogy ebből a tevékenyséből egyszer majd megélhetek. Népegészségügyi ellenőrként végeztem a főiskolán, utána nagyon szerény fizetést kaptam, mikor elhelyezkedtem, ebből próbáltam kigazdálkodni a budapesti alberéletemet, ami rendkívül kicsi volt és még ennek ellenére is rengeteg pénzt felemésztett. Már 7 éve videózok, de nagyon sok minden történt azóta és irdatlan sok munka és nehézség vezetett oda, hogy ma meg tudjak élni a videózásból.
Sági Evelin, azaz AvianaRahl szinte mindig kamerán keresztül nézi a világot és mutatja meg követőinek
Egy kis faluból jössz, gondolom sokáig nem maradhatott titokban, hogy mit csinálsz...
Senki nem tudja! (nevet) Na jó, túlzok, azért vannak néhányan, akik tudják, de elsősorban a fiatalabbak ismerik, mit csinálok. A kis falum is egy elöregedő település, ahol zömmel idősek élnek, mert a fiatalok a fővárosba vagy nagyobb városokba, külföldre mennek dolgozni. Egyébként nem voltam soha olyan népszerű lány, bár sokat szerepeltem az iskolai ünnepségeken, versenyekre is jártam. Nem voltam az a tipikus csini csajszi, akivel mindenki együtt akart lógni, akibe a fél iskola szerelmes volt. Rocker voltam, acélbetétes bakancsban jártam és igyekeztem a háttérben maradni. Ez a mai napig jellemző rám, mert most is jobban érzem magam, ha távolról szemlélhetem az eseményeket. Emiatt a blogger-vlogger közösségben igazi fekete báránynak érzem magam néha, mert én nem akarok minden nyilvános eseményen megjelenni és mindenáron szerepelni.
Ebben érzek egy jó adag antagonisztikus ellentétet...
Igen, furcsa az én helyzetem, mert mindig van bennem valami kettőség. Nagyon örülök, hogy vidéken nőhettem fel és imádok ott is lenni, de néha szükséges és jól esik a városi pezsgés is. Állandóan mozgásban vagyok, folyamatosan ingázom, mikor éppen hova szólít az élet vagy a munka! Elég komplikált ez az élethelyzet, ami folyamatos logisztikát igényel, úgyhogy már dolgozom azon, hogy megtaláljam az otthont. Mivel folyton úton vagyok, több tartalom is útközben születik meg. A kamerával a kezemben, ahogy veszem magam sokszor sokkolom a járókelőket, akik ezt nem mindig tudják hova tenni, ezért megbámulnak vagy beszólnak. De már teljesen ki tudom zárni ezeket a külső hatásokat; csakis a magam kis világára figyelek.
Az előbb hallottam, amint valaki a nevedet mondja és az irányunkba mutat. Jellemző, hogyha belépsz valahova, egyből felismernek?
Igen, előfordult már ilyen néhányszor. Nincs ezzel bajom. Az tud csak zavaró lenni, amikor a fiatalabb nézők - akikben még nem alakultak ki olyan erős gátlások -, a legváratlanabb szituációkban tudnak megjelenni és kapcsolatba lépni velem. Elég kellemetlen, amikor éppen ebédelnék, de egy követőm megjelenik a semmiből és kér egy közös fotót, nekem meg még kilóg a villa a számból.
Sok a fiatal követőd?
Én valójában mindig is a fiatal felnőtt nőkhöz szóltam. A statisztika szerint egyébként a követői táborom - akiket én pezsgőtársaknak nevezek -, hasonló korosztályba tartozik, mint én, nagykorú és 30 év alatti. A fiatalabbak és az idősebbek kevesebben vannak, de azonos arányban. Nagyon aktívak, sok levelet kapok tőlük, kommentelnek a videók alatt. Megesett már velem olyan is, hogy követőmből lett közeli barátom. Az egyik nézőm például egy hotelben volt PR-os, meghívott magukhoz, hogy megnézzem, milyen szolgáltatást nyújtanak. Annyira jól elbeszélgettünk utána, hogy barátsággá alakult a kapcsolatunk. Előfordult egy másik alkalommal, hogy egy koppenhágai kiránduláson keresett meg az egyik kedves pezsgőtársam, aki a városban élt, hogy szívesen lenne az idegenvezetőnk, ha szeretnénk. Eltelt azóta fél év, de szinte minden nap beszéltünk, barátnők lettünk. Én személy szerint elmondhatom, hogy ritkán, de adódik olyan helyzet, hogy egy követőből barát lesz.
Mit szeretnek benned a követőid? Szerinted miben vagy más, mint a többi videós?
Szerintem azt szeretik, hogy nem akarok tökéletesnek tűnni. Ennek a legnagyobb bizonyítéka az volt, amikor bevállaltam, hogy megmutatom, milyen kálvárián mentem keresztül a fogaim miatt. Csírahiányosan születtem, így nekem a felső állkapcsomban nem nőttek ki a felnőtt kettes metszőfogaim és a bölcsességfogaim. Túl voltam egy sikertelen fogszabályzáson, fogpótláson és rengeteg fájdalmon. Még álmomban is az kísértett, hogy kihullottak a fogaim. Hosszú évekig küzdöttem, mire megtaláltam a megfelelő szakembert, akinek segítségével végre nekem is szép lett a fogazatom. A korrekciós műtétek előtti feszült időszakban is videóztam, nem titkolóztam és ha eltört a mécses, miközben a félelmeimről vagy éppen mások támadásairól beszéltem, nem vágtam ki. Nagyon sok embernek erőt adtam, amit onnan tudok, hogy rengeteg levelem érkezik a mai napig ebben a témában. A fogorvos sokaknál mumusként jelenik meg, de talán a videóim segítenek abban, hogy ne féljünk és merjünk lépni, ha valami ilyen jellegű problémánk van. A másik dolog, amivel azonosítanak a fogaimmal való küzdelem mellett, az a vörös rúzs. Nyilván ezzel kompenzáltam, szinte meztelennek éreztem magam nélküle. Amióta szépek lettek a fogaim, azt vettem észre, hogy már nincs rá szükségem mindig, már szívesen használok természetes árnyalatokat is. A mai fotózásra is egy nude folyékony rúzst hoztam. Ez talán jelentéktelennek tűnhet, de nagyon fontos lépés volt a személyiségem fejlődésében.
Rengeteg videóit csinálsz és a többségükben egymagad szereplsz. Ne értsd félre, de hogyan nem unja meg önmagát az ember ennyi év után?
Ez egy nagyon jó kérdés. A hetedik éve, hogy videózom, amiről úgy tartják vízválasztó. Nálam is eljött az a pont, amikor elgondolkoztam azon, hova tovább. Nekem ez egy hobbi volt sokáig, üzleti terv és koncepció nélkül, ami túlnőtt rajtam. Elérkeztem arra a pontra, hogy vagy megpróbálom komolyan venni ezt az egészet és önmagamat is, vagy abbahagyom. Nagyon sok mindent elmondtam és megmutattam és úgy érzem, szintet kell lépnem. A kreativitás belőlem jön, úgyhogy önmagam fejlesztésében látom most a megoldást. Minden alkalommal, amikor tartalmatgyártok, magamat facsarom ki, ezért fontos, hogy valahonnan vissza is töltődjek. A tavalyi évem pokoli volt az ingázás miatt, amikor kiköltöztem a barátomhoz Németországba, most azonban a hangsúlyokat áthelyeztem a pánikból a megoldás irányába.
Mik a tervek?
Az idei év felismerése, hogy szükségem van egy munkatársra. Annyira szerteágazó feladatokkal jár ez a tevékenység, hogy azzal az őrült életmóddal, amit folytatok, képtelenség egy kézben tartani. Egyre nagyobb bennem az igény arra is, hogy alkossak, szeretnék létrehozni valami olyan kézzel fogható dolgot, ami hasznára lehet másoknak. Különleges vonzódásom van a gyertyákhoz és a gyűrűkhöz, lehet, hogy ebbe az irányba fogok elmenni.
Motiváló gondolatok, inspiráló történetek és önbizalom dopping. Egy életvezetési tanácsadót szinte mindig pozitívnak és lelkesítőnek látunk. Az éremnek azonban mindig két oldala van - állítja Kollár Anna Self-Love Coach is, aki a #filternélkül következő vendégeként nem szégyellt beszélni a motiváció hiányában töltött napjairól. - Te már olvastad?
Leadfotó és fotók: Femcafe.hu / Szilágyi Virág
Oldalak
Hasonló cikkek
