Követte az öngyilkosságba híres édesapját: negyvenhat évesen dobta el magától az életet a magyar szinkron koronázatlan királya

Felföldi Lászlót csendes, visszahúzódó színművészként ismerte mindenki. Leginkább a színpadon és a szinkron műfajában tudott kibontakozni, és bár tehetségét senki sem vitatta, mégsem kapta meg soha a neki kijáró elismerést a szakmában. Még ötven esztendős sem volt, amikor önkezével vetett véget életének.
Egy felejthetetlen férfihang
A filmrajongók ifjabb generációi talán már nem is ismerik Felföldi László (1952-1998) színművész nevét, pedig valaha a legszebben beszélő, és a szinkronműfajban legtöbbet foglalkoztatott magyar aktorok közé tartozott. Sajnos idejekorán távozott az élők sorából: mindössze negyvenhat esztendős volt, amikor úgy döntött, önkezével vet véget életének. Noha ma már ritkábban hallani róla, s összetéveszthetetlen, bársonyos orgánumát is egyre kevesebb filmben fedezhetjük fel, ha bekapcsoljuk a televíziót, érdemes feleleveníteni Felföldi alakját, munkásságát, legfontosabb szerepeit - mindemellett pedig arra is kitérünk, hogy a tragikus színművész a magánéleti-szakmai sorsa tekintetében mennyiben tekinthető édesapja tükörképének. Mindketten jobb sorsra érdemes művészek voltak, akik egy adott ponton - egyébként megdöbbentően hasonló életkorban - úgy döntöttek, nincs más kiút számukra, csak az öngyilkosság. Kísérteties egybeesés, de még a két művész neve is teljesen egyezett. (A további részletekért nyisd meg galériánkat!)
Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1995. április 3-án hunyt el a csodaszép Szemere Vera, Várkonyi Zoltán színész-rendező özvegye, aki az olasz filmkarriert is visszautasította azért, hogy hazájában lehessen ünnepelt színésznő.