Nem várta meg a börtönbe került magyar színészlegendát élete nagy szerelme
Tragédiákkal teletűzdelt a közkedvelt színészlegenda életútja. A 20. század egyik legmeghatározóbb magyar színművésze, Darvas Iván 96 éves lenne.
Darvas Iván portréja
1925. június 14-én született mai Szlovákia területén Darvas Iván, akit Szilárd néven anyakönyveztek. Művésznevét már színészként vette fel, hogy Darvas Szilárd költő, humoristától megkülönböztesse magát. Gyerekkorát Prágában töltötte, ahol apja újságíróként dolgozott. Anyja orosz származása révén oroszul, és mivel német iskolába járt, németül is megtanult. Otthon és egymás között magyarul beszéltek, amiről a későbbi színész sokáig azt hitte, hogy egy titkos nyelv, amit csak ők értenek. Társalgási szinten beszélt még angolul és csehül.
Már tizenéves volt, amikor a család Magyarországra költözött, az érettségit már itt tette le. 1945-ben egy szovjet katonai alakulat tolmácsa volt. A Színiakadémiát nem fejezte be, az első évfolyamot háromszor is kijárta, de másodéves sosem lett, kezdetben lustasága, majd életének fordulatai miatt. Ebben része volt egyrészt a második világháborúnak, másrészt már 21 évesen szerepet kapott a Művész Színházban, ahol Várkonyi Zoltán egyengette az útját. Ezután évekig a Madách Színházban játszott, ezidő alatt tett szert országos ismertségre azzal, hogy eljátszotta a címszerepet Makk Károly 1954-es vígjátékában, a Liliomfiban.
Darvas Iván személyében új típusú, rendkívüli tehetségű fiatal színész került a színpadra, elegáns, arisztokratikus külseje, könnyed mozgása, kissé gunyoros beszédmodora revelációként hatott. Hihetetlen kisugárzása volt, könnyed bohózatokban és súlyos, veretes tragédiákban egyaránt lenyűgözte közönségét. Többször elmondta: a filmet csak nézőként szereti, ennek ellenére olyan nagysikerű alkotásokban játszott még, mint a Szerelem, a Hideg napok, a Dollárpapa, a Tizedes meg a többiek, a Bakaruhában vagy az Egy szerelem három éjszakája, az Új Gilgames.
Óriási törést jelentett felfelé ívelő karrierjében, hogy az 1956-os forradalom idején forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját, Darvas Attila tervezőmérnököt kihozza a börtönből. Ezért a forradalom leverése után 32 hónap börtönre ítélték, amiből 22 hónapot le is ült, 1957-ben Kistarcsára került, majd évekig nem játszhatott. Börtönbüntetése letöltése után segédmunkásként először metróépítésen, majd egy VII. kerületi, Damjanich utcai műanyagfröccsöntő üzemben dolgozott négy évig. Később azt nyilatkozta, hogy ez az időszak, amikor el volt tiltva a színpadtól, jobban megviselte, mint a börtön évek.