Cervantes regénybe illő élete, amit még Don Quijote is megirigyelt volna
Katonának állt, harcolt a lepantói tengeri csatában, majd kalózok rabolták el, börtönben is raboskodott, végül egy herceg pénzelte, hogy ne haljon éhen. A könyv napját a búsképű lovag történetét megéneklő, Miguel de Cervantes Saavedra kalandos életútjával ünnepeltük.
A világirodalom egyik legszórakoztatóbb könyve
Cervantes regénye, Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha a világirodalom legismertebb könyve, amely megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend. A legnépszerűbb spanyol irodalmi munka, egyúttal a világ leghíresebb irodalmi munkái között is szerepel. A norvég Nobel intézet által végzett 2002-es, Top 100 világirodalom klasszikus lista szavazáson 50 százalékkal több voksot kapott, mint bármely más könyv.
A pikareszk kötetet minden fontosabb nyelvre lefordították, színdarabok, filmek és mesék egyaránt készültek belőle. A mű titka, hogy a karakterei a tömegkultúra meghatározó, közismert figurái: a búsképű lovag és hű fegyverhordozójának, Sancho Panzának ellentétes karaktere rengeteg későbbi alkotót megihletett. Don Quijote alakja azóta az örök illúziók és reménytelen küzdelmek, szélmalomharcok szimbóluma lett.
Ki álmodta meg a hőst?
Már több mint négyszáz éve, hogy elhunyt a könyv szerzője, Miguel de Cervantes Saavedra, 17. századi spanyol író, aki bár egész életében sikeres színpadi szerző szeretett volna lenni, és a regényt alacsonyabb rendű műfajnak tartotta, mégis úgy vonult be az irodalomtörténetbe, mint az első, mai értelemben vett regény írója.
A kalandos élete 1547. szeptember 29-én kezdődött el, a Madrid közelében fekvő Alcalá de Henares nevű városkában. Egy elszegényedett kisnemesi család hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot, de mivel az édesapja vándor felcserként járta az országot, túl sok állandóság nem volt a gyerekkorában - de később sem. Itáliában egy humanista iskolába járt, majd beállt katonának.
Szomjazott a kalandra, akár az élete árán is. Hős akart lenni, akit ünnepel a tömeg. A lepantói tengeri csatában három lőtt sebet kapott, melyek közül az egyik örökre lebénította a bal karját. A küzdelemben a végsőkig kitartott, lázas betegen harcolt, a diadalittas élményt pedig élete legszebb pillanataként őrizte haláláig. Cervantes-nek tehát volt honnan merítenie, ha kalandokról akart írni.
További részletek a galériában!
2003. július 14-én távozott el a Kossuth-díjas író, a gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legnépszerűbb magyar képviselője, akinek életműve a felnőtteknek is szól. Április 23-án pedig 95 éves lenne Janikovszky Éva.