„Megírta, megálmodta a temetését sokszor, sokféleképpen. Breton partokon múlik el majd, a tenger zúgásában, vagy a magyar pusztán, a felhős ég alatt és magyar varjak harapnak a szívébe. Majd látta önmagát, amint a Szajna szennyes árja befogadja fáradt testét. Most királyi pompában pihen magas ravatalán, az emberek fölött, mint életében, mikor messze, messze a szürke emberek verejtékes homloka fölött szállott, mint bús sirály a fekete magyar vizek fölött” – írta a temetés napján „a nemzet halottjáról” Az újság.
„Megírta, megálmodta a temetését sokszor, sokféleképpen. Breton partokon múlik el majd, a tenger zúgásában, vagy a magyar pusztán, a felhős ég alatt és magyar varjak harapnak a szívébe. Majd látta önmagát, amint a Szajna szennyes árja befogadja fáradt testét. Most királyi pompában pihen magas ravatalán, az emberek fölött, mint életében, mikor messze, messze a szürke emberek verejtékes homloka fölött szállott, mint bús sirály a fekete magyar vizek fölött” – írta a temetés napján „a nemzet halottjáról” Az újság.