Unod a banánt? Próbáld ki a CrossFit-et
Gyerünk, Berni, ne add fel!
Maga az edzőterem akkora volt, hogy két GildaMax is simán elfért volna benne. Fiúk, lányok, felnőttek, kamaszok, mindenki csinálta a maga kis bemelegítő gyakorlatát, épp csoportos edzéshez készülődtek. „Szia Berni, kezdésnek hengerezünk egy kicsit!” – lépett oda hozzám Sóti Zsolt, a „péntek esti” edzőm. CrossFit nyelven beszélt, de megértettük egymást. Bár a gyakorlatokat egyedül végeztem, ő egy percre sem hagyott magamra, figyelt rám, ha kellett, javított a tartásomon, és legfőképp bíztatott. Imádtam mikor az utolsó köröknél rendszerint így szólt: „Menni fog, bírni fogod”. És bírtam. Átvitt értelemben is.
Lefordítva szakszerűre
Negyed nyolckor fogtunk hozzá az edzéshez, és emlékeim szerint negyed tíz körül végeztünk. Először bemelegítettem, lenyújtottam, az SMR hengerrel átmasszíroztam a tagjaimat, aztán jött az erőfejlesztés, kettlebell-el és rúddal, egész pontosan elemelés kettlebell-el és vállról nyomás rúddal. Az edzés második felében szintén erőt, plusz állóképességet is fejlesztettünk. Volt benne burpee, invertált evezés, súly nélküli guggolás, levezetésnek pedig fincsi evezés. C2 evezőgépen eveztem 250 métert, közben oldalsó hídtartást végeztem, szám szerint 4 kört. Végezetül ismét lenyújtottam.
Így leírva kissé darabosnak és szögletesnek tűnhet a „foglalkozás”, de valójában frenetikus élmény egy ilyen CrossFit edzés. Jelentkeztem egy túlélőtáborba, és élveztem a kiképzést. Igazi G. I. Jane-nek éreztem magam, az izmaimról, a testemről, a fáradságról nem vettem tudomást, csak követtem Zsolt utasításait. Az edzés végére olyan tiszta lett az elmém, mint valami buddhista szerzetesnek.
Fotó: Király István
Oldalak
