Salkaházi Sára tudta, hogy meg fogják ölni, mégis az élete árán védte az üldözötteket

Modern nő, lázadó újságíró, gyűrűs menyasszony, majd a vészkorszakban embermentő, az életét feláldozó vértanú. Ez mind igaz volt a 122 éve született Boldog Salkaházi Sárára, aki ezek mellett szociális nővérként és tanítóként is tevékenykedett.
Boldog Salkaházi Sára élete és vértanúhalála
Schalkház Sarolta Klotild néven született 1899. május 11-én Kassán, ahol iskoláit is végezte. Tanítói diplomát szerzett és egy évig tanított is. Amikor az első világháború után Kassa az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, és a csehszlovák kormány hűségesküt követelt a pedagógusoktól is, Sára ezt megtagadta, amiért el kellett hagynia a pályát.
Határozott fellépésű fiatal lányként az volt az ambíciója, hogy újságíró, író lesz. Amikor elveszítette állását, könyvkötészetet tanult, húga kalapüzletében is dolgozott, mindeközben pedig életképeket, novellákat, tárcákat írt felvidéki magyar lapokba Syphax álnév alatt. A szociális érzékenység kora gyermekkorától megvolt benne, a munkásosztály iránti érdeklődés írásaiban is megjelent: többnyire a kisebbségbe került magyarokról, a szegény munkásokról és nyomorban élő munkanélküliekről írt, nagy beleérzéssel. Életmódja az újságíróké volt. „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene” – írta akkori életéről később. 1922–23 fordulóján néhány hónapig még eljegyzett menyasszony is volt, de kikosarazta vőlegényét, egy későbbi gazdatisztet.
1927-ben ismerkedett meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága rend kassai tagjaival, és ez új irányt szabott az életének. Szociális tanfolyamokat végzett a szerzetesrendnél, végül ellátogatott a budapesti anyaházba is, ahol stílusát túl modernnek találták, de azért nem utasították el.
Cikkünk folytatódik, lapozz!
Oldalak
