Örökölhetjük családunk traumáit: ezért lehetsz sikertelen életed egyes területein

Ismétlődő hibák egy párkapcsolatban? Állandó anyagi nehézségek? Örökölt betegségek és furcsa viselkedési minták? Génszinten is örökölhetjük családunk traumáit, erről beszélgettünk most Tóth Borbála klinikai szakpszichológussal.

A te sorsod az én sorsom is?

Nagyjából tisztában vagyunk a családunkban történt eseményekkel, traumákkal, ám az szinte fel sem merül bennünk, hogy őseink nehéz időszakai milyen hatással lehetnek a jelenünkre. Problémáinkat igyekszünk egyéni életünk történései alapján orvosolni, hiszen nem gondolunk arra, hogy felmenőink traumái miatt képtelenek vagyunk például egy párkapcsolatban jól működni, nem értjük, hogy miért vagyunk depressziósak, amikor minden adott a boldogsághoz, vagy éppen az nem világos, hogy miért történnek velünk mindig ugyanazok a negatív dolgok. Ezeket úgynevezett transzgenerációs mintáknak nevezik, vagyis a családfánkat is meg kell vizsgálnunk ahhoz, hogy tisztában legyünk az életünkben történt megmagyarázhatatlan események alakulásával kapcsolatban. A témában Tóth Borbála, klinikai szakpszichológust, családterapeutát és pszichodráma-vezetőt kérdeztük.

"A trauma egy történelmi folyamatban mélyen beágyazottan van jelen"

Femcafe: Manapság sokat lehet arról hallani arról, hogy örökölhetjük családunk traumáit, vagyis a velük a múltban történt negatív események a gyerekek, unokák, vagy akár dédunokák jelenét is befolyásolhatják. Tényleg a génjeinkben hordozhatjuk őseink traumáit?

Tóth Borbála: Ha a transzgenerációs mintákról és ezeknek akár az egyénben, akár a családban vagy egy népcsoportban megjelenő leképeződésére gondolunk, akkor számos szempontot, körülményt kell megvizsgálnunk, és biztonsággal mondhatom, átélnünk, hogy a transzgenerációs trauma gyökereihez eljuthassunk. Ez azt jelenti, hogy epigenetikai szempontból előbb megérthetjük a probléma gyökerét, ami azt jelenti, hogy a környezet is szerepet játszik örökítés szempontjából az „alvó gének” aktiválásában, hozzájárulva ezzel az egyén teljes fenotipusa kialakulásához. Azonban mind a külföldi, (A.A. Schützenberrger) mind a magyar kutatók szerint,- gondolok itt - elsősorban Virág Terézre, aki gyermekterapeutaként Magyarországon elsők között figyelt fel arra, hogy a „gyermekek tüneteiben szüleik, nagyszüleik gyakran eltitkolt rettenetes múltja tükröződik.” (Bakó T- Zana K., 2021.) Ez azt is jelenti, hogy a trauma egy történelmi folyamatban mélyen beágyazottan van jelen. Aki a legjobban érintett transzgenerációs trauma témában, nagy valószínűséggel nem tud róla, lehet, hogy a családban is hallgatás vagy titok övezi, tudatosan vagy tudattalanul nem lehet beszélni róla. Tudatosítanunk kell, hogy az identitásunkat, személyiségünket nemcsak a genetikai öröklés befolyásolja, hanem számos, nehezen „feltérképezhető”, a szocializációnkkal kapcsolatos érték - és viselkedésmintázat, és egy rejtett, nemzedékről nemzedékre átadott úgynevezett „delegáció” módosíthatja. Egy egyszerű példa lehet erre a Bibliából Jákob és Ráchel története, amikor Jákob apósa, Lábán előbb az első szülött leányát, Leát adja feleségül Jákobhoz. A rejtett delegáció már több ezer éve is jelen volt az ember életében, amely így szól: „A családban az első szülött lánynak kell először férjhez mennie.”

Femcafe: Melyek a leggyakoribb transzgenerációs traumák?

T. Borbála: A transzgenerációs traumák többnyire történelmi beágyazottságúak. Gondolhatunk itt a mi nemzedékünket is érintő felmenőink I. és II világháborús borzalmaira, a holokauszt rettenetére, és nem kell messzire mennünk, az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak felmenőinek a traumáira. De természeti katasztrófák, pl. földrengések, árvizek, nyomán is megjelenhetnek. Az egyes családok sorsában, érzelmi és fizikai bántalmazás esetén, szexuális abúzus nyomán is előfordulhatnak transzgenerációs traumák.

Femcafe: Hogyan ismerhető fel az, ha valaki ilyen traumával küzd? Nyilván nem minden esetben ez a fennálló probléma.

T. Borbála: A pszichológia, a pszichoterápia és a neuropszichológiai kutatások fejlődésével és térhódításával, egyre több eset tárható fel, amikor testi (szomatikus) vagy lelki (pszichés) tünetek mögött felszínre bukkanhat, hogy a tünetek már az előző generációban, a felmenőkben is jelen volt. Ezek lehetnek párválasztási szokások, egyébként biológiailag nem genetikus hajlamú pszichoszamatikus betegségek, alkoholizmus és öngyilkosság a családban. De előfordulhat hivatás választás esetén is, amikor valaki nem a saját belső igénye szerint választ pályát magának, hanem a család vagy szülők elvárásának felel meg. Ennél a témánál hivatkozom a magyar származású Szondi Lipótra, akinek zseniális felfedezése a „családi tudattalan” fogalma. Szondi volt az, aki rámutat, hogy képesek vagyunk a felmenőink által ránk mért "kényszersorsot” a "szabadon választott” sorssal felcserélni. Mindezt Szondi Lipót a saját személyes élete példáin tapasztalta meg és ennek nyomán dolgozta ki az elméletét.

Femcafe: Hogyan oldhatjuk fel ezeket a mintákat? Mi a "gyógyulási" folyamat?

T. Borbála: Minden esetben elmondható, hogy bizalomteli, biztonságos terápiás kapcsolatban elindulhat a gyógyulási folyamat. Én az úgynevezett genodráma csoportfolyamatban látom az egyik feloldási utat, ahol a résztvevők a saját családfájukkal, az úgynevezett genogrammal, a transzgenerációs rendszertérképpel való mély elmerülésben, feltárásban és a családdal kapcsolatos történetek elbeszélésével és ezeknek az élményeknek a dramatikus feldolgozásával (játékával) képesek megélni és végig járni az ősök traumatikus útját. Ezzel az úttal, ugyanúgy, mint a görög drámában, megtisztulva képesek új életet kezdeni.

"Aki a legjobban érintett transzgenerációs trauma témában, nagy valószínűséggel nem tud róla"

Femcafe: Meg tudunk-e szabadulni ezektől traumáktól végleg? Ha igen, akkor ez mennyi időt vesz igénybe?

T. Borbála: Akár egyéni terápiában akár csoportban lehetséges ezeknek a traumáknak a feloldása, belátás és megbocsátás által. Szintén ki kell emelnem a személyesen átélt élményt, ami szinte a zsigereinkig hat, és az érzelmeinken keresztül történik a megérintődés, nem „ráolvasás” vagy értelmezés által jutunk el a gyógyulási folyamatig. Ez lehet egy hosszabb folyamat vagy egy egyszeri, katartikus élmény.

Leadfotó: 123RF.com Fotó: Tóth Borbála