Novemberben karácsony? Na, ezt azért ne!
Nagyon sokan sokféleképpen látjuk, éljük meg a karácsonyt. Míg egyeseknek elsősorban vallási ünnep, másoknak a meghitt családi pillanatok miatt fontos, de biztosan akadnak olyanok is, akik a munkahelyi leállás és szabadnapok miatt várják leginkább. Szerintem azonban mélyebb oka is van annak, miért lettünk fogékonyak már október 20. után a Last Christmasre.
Legközelebb a húsvéti nyúl hozza a mikulást?
Évek óta valahogy azt érzem, egyre korábban kerülnek ki a boltok polcaira a csokimikulások, karácsonyfadíszek és a többi ünnepi kellék. Az pedig csak megerősítette a gyanúmat, hogy október végétől az ismerőseim sorra posztolták a Facebookon: “milyen gáz, már most kint vannak a karácsonyi cuccok”. Volt is, akinél száncsengő helyett a vészcsengő csilingelt, én viszont azon gondolkoztam el, miért lehet az, hogy valóban megéri már októberben kipakolni az ünnepi portékát, a fényfűzéreket és a műfenyőket az üzletekbe.
Pénz, pénz, pénz?
Ne legyünk naivak, mind tudjuk, hogy karácsonykor hajlamosak vagyunk jobban kinyitni a pénztárcánkat, mint az év bármely más időszakában. Azt gondolom - bár nem vagyok szakújságíró -, a kereskedelemben minél hamarabb jön el ez az időszak, a józan ész keretein belül, az üzletek számára annál inkább szerencsés. Alighanem az áruházak sem pakolnák ki a karácsonyi dolgokat, ha azt tapasztalnák, hogy a vásárlók rá sem hederítenek az árura. De valljuk be, mindannyian elcsábultunk már. Én magam is beszereztem egy-két dolgot a készülődéshez, pedig még csak november közepe van.
De vajon miért várjuk ennyire ezt az időszakot?
Az elmúlt években rengeteg váratlan és rossz dolog történt a világban. Nem elég, hogy a saját életünk gondjaival is meg kell birkóznunk, még ott vannak a kollektív, az emberiség nagy részét érintő sebek, amelyek nehezen gyógyulnak. Legyen szó természeti katasztrófáról, sok áldozatot követelő balesetekről vagy bármi más szörnyűségről. Ráadásul a mai átlagember életében rengeteg a bizonytalanság, senkinek sem borítékolható az életpályája, de még a leglényegesebb pontok sem biztosak. (Bár nem sok időszak volt a történelemben, amiről ez elmondható...) A karácsony azonban minden évben itt van nekünk; a megnyugvás, a megbékélés időszaka, amikor minden gond és baj távolinak tűnik. Ilyenkor pár pillanatra egy naiv popslágerben érezhetjük magunkat, amelyben széles mosolyok, édes sütemény illata és jóízű beszélgetések zaja tölti be a lakást pincétől a padlásig. Szerintem mind ki vagyunk éhezve erre a nyugalomra, vidámságra, melegszívűségre, ezért kapaszkodunk meg már az első ünnepi fénysugárban és vagyunk vevők - szó szerint - a már októberben kipakolt karácsonyi kellékekre. Arról nem is beszélve, hogy a hétköznapokkal még nehezebb lépést tartani, mint néhány évtizeddel vagy akár évvel ezelőtt - ezt én magam is tapasztalom -, így nem karácsonyi csoda, hogy kétségbeesetten vágyunk erre a pár nyugodt napra.
És bár engem nem zavar a korán jött karácsonyi hangulat, mert ugyanolyan boldogan élem majd meg azt a néhány békés napot, azért remélem, az ünnepek utáni depressziónk nem tart majd három hónapig.
Felszállnak a buszra. Nyomkodják. Leülnek a metrón. Nyomkodják. Állnak a sorban. Nyomkodják. Ugye tökéletesen egyértelmű, miről van szó, hiszen mind ebben élünk.