80 éves A kis herceg - A budapesti bemutató előtt nézhettük meg a nagyszabású show-t
Éppen 80 éve jelent meg Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regényének első kiadása. Nem is kell jobb apropó ahhoz, hogy felelevenítsük ezt a korokon átívelő művet. Így voltak ezzel a hamarosan Budapestre érkező nagyszabású produkció, A kis herceg-show készítői is, akik a mai modern lehetőségekre is támaszkodva gondolták újra és vitték színpadra a történetet, amelyet alkalmunk volt a magyarországi bemutató előtt, Dubajban megtekinteni.
Te hogy emlékszel A kis hercegre?
Talán nem túlzok, ha azt mondom, a világ egyik leghíresebb - az ajánlás szerint - gyerekeknek szánt könyve Saint-Exupéry regénye, A kis herceg. Emlékszem, gyerekkoromban nekünk is megvolt, édesapámat kértem meg olykor-olykor, hogy olvasson belőle, de nem lett a kedvencünk a testvéremmel. Már akkor éreztem, hogy bár kisfiúról, rókáról meg bolygók közötti utazgatásról szól, valahogy mégsem ennyi az egész; kuszának és furcsának tartottam, mintha valami rejtélyes láncszem hiányozna, ami összefogja ezt a sok szereplőt és gondolatot. Gimnazista voltam, amikor újra a kezembe került a könyv. Kíváncsian lapoztam fel, vajon most is ugyanazt az érzést váltja-e ki belőlem, mint annak idején az éjjeli lámpa félhomályában felolvasva. Visszaigazolva éreztem, amit már gyermekként sejtettem: tinédzser fejjel egy új világ tárult elém a regényben, új jelentések, új mondanivaló és egy másik történet. Nem más volt a hiányzó összetevő, mint én magam és az idő múlása. Azóta az egyik kedvenc regényem lett, amely nemcsak történelmi korokon ível át, hanem az én életemen is: néhány évente előveszem és újra elolvasom. Minden egyes alkalommal kíváncsian várom, hogy milyen újabb jelentésrétegeket fedezek fel benne. Éppen ezért, mikor hatalmas örömömre meghívást kaptam a dubaji operaházba, A kis herceg előadásra, ismét eszembe jutott a regény. Elég régen olvastam újra, így a szívemhez továbbra is közel, mégis időben kellően messzinek éreztem ahhoz, hogy megfelelő távolságból és előítéletmentesen szemlélhessem meg a darabot.
A kis herceg show Dubaj után Budapestre érkezik
A Broadway Entertainment Group 2019-ben, Párizsban mutatta be először A kis herceget, mely világkörüli turnéra indult. Járt Dubajban, Sydney-ben és egy évadot töltött el a New York-i Broadwayn, legutóbb pedig a lisszaboni közönség láthatta. 2024-ben, a regény első kiadásának 80. évfordulóján ismét útra kelt, hogy levegye a lábáról az egész világot. 2024. február 14-től Budapest közönsége számára is látható lesz az Erkel Színházban. A hazai bemutató előtt ismét Dubajban járt, méghozzá az operaházban , ahol nekem is lehetőségem volt megtekinteni a darabot.
Modern elemek, hagyományos értékek
El kell ismernünk, nincs könnyű dolga annak, aki A kis herceg történetének feldolgozására vállalkozik, hiszen találkozhattunk már vele hagyományos színpadi előadásként, animációs filmként vagy épp hangoskönyvként. Ám A kis herceg produkció kreatív csapatát vezető Anne Tournié rendező és koreográfus nem is tűnik olyasvalakinek, akit egy ilyen nagynak tűnő feladat bármitől is eltántorítana, sőt! Látásmódjával és művészeteken átívelő tudásával arra vállalkozott, hogy úgy tartja meg a mű eredeti értékeit, hogy közben olyat nyújt a közönségnek, ami egyedi és megismételhetetlen, mindehhez kiaknázva a mai, digitális kor nyújtotta lehetőségeket. A darab műfaját tekintve koreográfiai adaptáció, kortárs tánc és újcirkusz, ami már önmagában izgalmas ígéret arra, hogy egy igazán különleges élmény részesei lehetünk.
Csodás a látvány, mégsem vész el a mondanivaló
Ha Tournié az előadásban az elme, az agy, amelyből a nagyívű mű kipattant, kijelenthetjük, hogy Chris Mouron a produkció gerince. Utóbbi művész nemcsak társrendezőként és szövegíróként, hanem szereplőként is fontos karaktere a show-nak. A darabban ő maga a narrátor, aki nemcsak egyedi megjelenésével - kék hajával -, hanem mondanivalójával is folyamatosan fenntartja a közönség figyelmét. Mouron kölcsönzi a hangját minden egyes szereplőnek, míg a többi művész a színház, kortárs tánc, akrobatika elemeivel jeleníti meg az eseményeket. Tournié nem titkolt célja volt, hogy hűen adja vissza könyv szerkezetét, talán ez az alázat vezette őt oda, hogy egyetlen karakter szájába adjon minden mondatot: mintha a néző épp a könyvet olvasná, a történet pedig megelevenedne a szeme előtt.
Erre játszik rá a már emlegetett modern technika is, amely a még kevesek által ismert videomapping technológiát is alkalmazza. A darab során látható színpadi grafikai elemek egy könyv nyitott lapjaira emlékeztetik a nézőt, ebben a térben a színészi játék szoros egységet alkot a kivetített elemekkel. A teljes élményért több vizuális szakember közös munkája felel; videodizájner, fénydizájner és projekciódizájner is részt vett a látvány kialakításában. Bár az összhatás különleges és újszerű, mégsem ez az, ami miatt a show belopja magát az ember szívébe. A vizuális szakemberek bizonyára rengeteget dolgoztak azon, hogy hozzáadjanak a műhöz, én mégis hálás vagyok nekik, amiért a technológia nem vonja el a figyelmet a színészek játékáról. Ha ezzel akartak görbe tükröt tartani felénk, sikerült: a digitális elemek uralják ugyan az életünket, itt mégis másodlagosak: visszakanyarodunk oda, ami valódi, hús vér, emberi. Ez pedig szépen rezonál az eredeti mű mondanivalójával is.
A címszereplőt a francia Dylon Barone testesíti meg, aki vagy annyira hitelesen alakítja a kíváncsi, őszinte, szerethető kisfiút, hogy még akkor sem esik ki a karakterből, amikor elhagyja a színpadot - a darab előtt nem sokkal egy sajtótájékoztató keretében személyesen is találkozhattunk vele - vagy éppen azért volt nagyszerű választás, mert természetéből fakad az ártatlan, naiv és kedves kisugárzás. Ez a szendeség azonban ne tévesszen meg senkit: Barone kőkemény munkát tesz le a közönség elé mind színészi játékban, mind táncban, mind akrobatikai elemekben. Olyan karakter, akire azonnal mindenki felfigyel, így nem véletlen, hogy 2019 óta ő alakítja a főszereplőt. De nemcsak az ő játéka magával ragadó, hanem a világ minden tájáról érkező teljes művészcsapaté is, akik cirkuszi vagy kortárs táncos háttérrel rendelkeznek. A darab során mind koreográfiával és akrobatikával fejezik ki magukat, így a show tele van mesébe illő, dinamikus, számos táncost felvonultató, nagyívű jelenetekkel.
A történet, a látvány és a színészi játék is igazán káprázatos, ám mégsem alkotna tökéletes egységet, ha kihagynánk a számomra legkedvesebb részt, a zenét. A kis herceg melódiáit Terry Truck szerezte és kiválóan sikerült összhangba hoznia a látványt, az érzelmeket és a dallamokat. Úgy vezeti végig a nézőt, hallgatót a művön, mintha az mindig is a történet része lett volna. Hol felemel, hol mélybe taszít, hol megdobogtatja a szívet - engem filmzenére emlékeztet. Az előadás után nem csoda, ha valaki - köztük én is - úgy érzi, szívesen hallgatná újra és újra a darab szerzeményeit, ám erre sajnos egyelőre - mint magától a zeneszerzőtől megtudhattuk - nincs lehetőség.
Ezért ne hagyd ki A kis herceg-show-t
A barátaimmal beszélgetve nemrég derült ki számomra, hogy legalább annyian nem szeretik Exupéry történetét, mint ahányan igen. Hiszem, hogy sokan azért nem kedvelik különösebben, mert a gyermekkori visszás érzést azóta nem írták felül. Pedig azt gondolom, ez egy olyan mű, amit mindenkinek ismernie kell, méghozzá felnőtt fejjel. A show remek lehetőséget kínál arra, hogy izgalmas, új formában ismerkedj meg vele, akár rajongó vagy, akár csak újra esélyt adnál a kis herceg, a róka és a rózsa történetének.
Záró gondolat egy kisgyermekes anyától
Dubajból hazafelé, a repülőn ülve éppen egy gyermekneveléssel kapcsolatos könyvet olvastam, amikor belém hasított a felismerés: Saint-Exupéry úgy írt gyermekregényt, hogy az valójában nem a gyermekeknek szól, hanem a könyvet felolvasó felnőtteknek. Azt hiszem, nála gyönyörűbben egyetlen gyermekneveléssel foglalkozó írás sem fogalmazta még meg az üzenetet, miszerint a gyermekeink lelki jólléte leginkább rajtunk múlik.
Fotók, leadfotó: Broadway Entertainment Group
Oldalak
