Karrier vagy gyerek?
Egyre több nő szembesül ezzel a kérdéssel, de vajon tényleg választanunk kell? Nem lehet, hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad?
Változó világ és szerepkonfliktusok
Manapság mind a női, mind a férfi szerepek változóban vannak. Másfél évszázada a gyengébbik nemhez tartozni még azt jelentette, hogy az ember lánya mint teljes állású háziasszony az otthon falai közé volt zárva. Az volt a dolga, hogy ellássa a ház körüli teendőket: főzzön, mosson, etesse az állatokat, művelje a kertet, kiszolgálja urát, nevelje a gyerekeket. Minden anya megtanította leánygyermekét mindarra, amit tudnia kellett ahhoz, hogy jó gazdasszonnyá váljon, nem tartották szükségesnek, hogy a gyerek iskolába járjon, s olyan dolgokra fecsérelje idejét, aminek aztán nem veszi hasznát az életben.
A nők sokáig nem jelentkezhettek felsőoktatási intézményekbe, vagy egészen más feltételekkel, mint a férfiak, sok esetben különböző korlátozásokkal találták szemben magukat. Azóta sok minden megváltozott, a nők szavazhatnak, joguk van a művelődéshez, s hogy saját kereseti forrásuk, mi több karrierjük legyen, az otthon falai közül kiléphettek a közszférába. A baj csak az, hogy a társadalom részéről támasztott szerepelvárások a nőkkel szemben nem változtak meg, inkább csak újakkal egészültek ki. Már nem elég feleségként és anyaként helytállniuk, a munka világában is meg kell felelniük és előfordul, hogy a szerepekhez kapcsolódó elvárások teljesítésekor nehézségekbe ütköznek, hogy az egyik szerep megvalósítása gyakran egy másik kárára történik.
Rizikófaktor
A legtöbb nő vágyik rá, hogy anya lehessen, de különböznek abban, hogy mikor látják megfelelőnek az időt a gyermekvállalásra, s hogy mit hajlandóak feladni érte.
Tizenkét-tizenhárom évesen még mind úgy gondoltuk, hogy a húszas éveink elején anyukává válunk, hisz szüleink, nagyszüleink is így tettek, de sokunknál aztán közbejött a tanulás és a karrierépítés, így későbbre maradt a gyermekvállalás. Sok olyan nővel találkozunk, aki harmincas éveiben ad életet első gyermekének, illetve aki dolgozik két-három éves gyermeke mellett.
A karrierorientált jelző nőre alkalmazva nem feltétlenül pozitív csengésű, azt az asszociációt vonja maga után, hogy ez a nő a munkát a család elé helyezi, rossz anya és rossz feleség. Mintha lehetetlen volna, hogy valaki több területen is megállja a helyét, holott nem az. Nehéz, de nem lehetetlen.
Sokan félnek szülési szabadságra menni, mert attól tartanak, hogy ezzel elvesztik addig biztos munkahelyüket, s előfordul, hogy bizonyos helyeken előnyben részesítik a nem férjezett, gyermektelen jelölteket azzal indokolva mindezt, hogy egy kisgyermekes anyuka nem szívesen marad túlórázni, vagy, ha sűrűn beteg a gyermek, többször vesz ki szabadságot. Az önéletrajzunkban általában fel szoktuk tüntetni családi állapotunkat és gyermekeink számát: előfordul, hogy annak a nőnek, akinek önéletrajzában a „hajadon” megnevezés szerepel e rubrikában, állásinterjún olyan kérdéseket kell megválaszolnia, mint „tervezi-e, hogy férjhez megy a közeljövőben”, „mikor szeretne családot alapítani” vagy „hány gyermeket tervez”. A biztos családi háttér a férfiak számára előnyt jelent álláskereséskor, a nőknél viszont rizikófaktor. Szerencsére lassan hazánkban is egyre több családbarát céget találunk, mely rugalmas munkaidővel segíti a kismamák munkaerőpiacra történő visszalépését. A következő lépés vállalati gyermekmegőrzők kialakítása lehetne.
Tűzre a társadalmi normákkal!
Ha boldogok és kiegyensúlyozottak akarunk lenni az életben, le kell számolnunk a különböző szerepekhez kapcsolódó elvárásokkal, a „jó anya” toposzával, ami nem lesz könnyű feladat, hisz a társadalom születésünk óta ezeket sulykolja belénk. Nem leszünk rossz anyák attól, ha nem mi maradunk otthon gyesen gyermekünkkel, ha nem töltjük vele a nap huszonnégy óráját, ha olykor a nagyszülőkre, barátokra, bébiszitterre bízzuk.
Nem bűn gyerek mellett dolgozni, sőt sok nőnek szüksége van rá, hogy az élet minden területén meg tudja valósítani önmagát. Jót tesz önbecsülésének, ha ki tudja fizetni a fodrászt és nem kell minden apróságra a férjétől pénzt kérnie. Nem árthat, ha egy nő meg tud állni a saját lábán, főleg ha megnézzük, hogy a házasságok hány százaléka végződik válással, s hangulata is jobb lesz, ha néha kiszabadul a négy fal közül és emberek közé megy. A boldog és kiegyensúlyozott gyermek előfeltétele a boldog és kiegyensúlyozott szülő.
Oldalak
