Sosem vagy elég jó önmagadnak? – Így küzdd le az imposztor szindrómát
![](https://www.femcafe.hu/sites/default/files/styles/story_hero/public/images2021/cikkek/imposztor_123rf_slide.jpg?itok=SeIEM0Wf)
Hiába vagy sikeres az életben, folyton nyomaszt a gondolat, hogy a teljesítményed inkább szerencse vagy véletlen eredménye, mintsem a tehetséged és a kemény munkád gyümölcse? Nem vagy vele egyedül. Az imposztor-szindrómában szenvedőket állandó jelleggel gyötri a kétség. Tényleg értenek a munkájukhoz? Elég képzettek-e? Mikor jön rá mindenki, hogy igazából csalók? Ha rád is jellemzőek ezek a rendszeres kételyek, akkor lehet, hogy neked is imposztor-szindrómád van. Mi is ez pontosan, mikor alakul ki és legfőképp hogyan győzhetjük le? Utánajártunk.
Leggyakrabban a sikeres és jól teljesítő nők körében jellemző
Az „imposztor” angol eredetű kifejezés, jelentése szélhámos. A szindrómát először 1978-ban jegyezte be két pszichológus, Paulina Clance és Suzanne Imes. Jellemzésük szerint a szélhámosság egy intenzív belső tapasztalásáról van szó, ami leginkább a különösen sikerek és gyakorta jól teljesítő nők körében jelenik meg. A két szakértő kutatása során vizsgált nők kiemelkedő szakmai sikereket értek el, de folyamatos kétségek gyötörték őket, önmagukkal kapcsolatban. Saját, jól megérdemelt sikereiket véletlennek hitték, hibás ítéletnek vagy félreértelmezésnek. Gondoltad volna, hogy az emberek közel 70 százaléka legalább egyszer megtapasztalja az imposztor-szindrómát élete során? Persze a jelenség nem csak a nőkre és a sikeres emberekre korlátozódik. Akkor is beszélhetünk róla, ha jól teljesítünk egy vizsgán, vagy új megbízatásban részesülünk, mégis úgy érezzük, nem érdemeljük meg a jó eredményt.
Az imposztor-szindróma az emberek közel 70 százalékát érinti
Felnagyítódnak a legapróbb hibák is
A szindrómában szenvedő folyamatosan alábecsüli képességeit, emiatt nem mer szakmai véleményt formálni, értéktelennek látja a munkáját és retteg attól, hogy megtéveszti a környezetében lévőket. Hiába kiemelkedőek a képességei, alacsony önbecsülése miatt nem a valóságot látja. Túl magasra teszi a lécet, kizárólag a tökéletességet fogadja el és a legapróbb hibát is végzetesnek látja.