Így vedd észre az élet apró örömeit!

Vannak napok, amikor minden összejön, és nem jó értelemben. Csak gyűlnek, gyűlnek a problémák, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy már semminek sem tudunk örülni. Ilyenkor jöhet jól, ha veszünk egy nagy levegőt, és megpróbáljuk meglátni az apró örömöket az életben.

Hogyan?
Persze, mondani könnyű! De gondoljunk bele, hogy mennyivel jobb lehet a kedvünk, ha nem arra fókuszálunk, ami rossz. Igen, vannak problémák, igen, vannak rossz napok. De ezek mellett rengeteg olyan dolog létezik, aminek igenis tudni kell örülni, minden körülmények között. Ha úgy érezzük, hogy minden szörnyű, és hogy minden összeesküdött ellenünk, tartsunk egy néhány perces pihenőt. Mindegy mit csinálunk, vegyünk egy nagy levegőt, és hunyjuk le a szemünket! Először igyekezzünk teljesen megszabadulni a negatív gondolatoktól és koncentráljunk a jóra. Idézzünk fel egy kedves emléket, vagy egy szerettünk arcát. Ha közelebb kerültünk a nyugalmi állapothoz, szuper! Ha nem, akkor próbáljunk meg még több kellemes emléket felidézni, és előbb-utóbb észre sem vesszük, és jobban leszünk.

Mindenkinek más
Az élet attól szép, hogy mindannyian mások vagyunk. Ezáltal minden ember más és más örömforrásokkal rendelkezik. Meg kell találnunk, hogy nekünk mi okoz örömet, és mitől érezzük úgy, hogy az élet mégiscsak gyönyörű. Van, akinek a háziállata édes játszadozása, van, akinek a családja jelenléte, van, akinek a barátaival való időtöltés jelenti a boldogságot. Ha azonban éppen munkában vagyunk, vagy távol a szeretteinktől, akkor is meg lehet látni az apró szépségeket.

Láss, és ne csak nézz!
Annyi minden van, amiért érdemes élni! Közhely? Talán. Igaz? Igen! Ha jobban kinyitjuk a szemünket, és hajlandóak vagyunk felülemelkedni a pillanatnyi sérelmeinken, észrevehetjük, hogy mennyi csodálatos dologgal találkozunk nap, mint nap. Egy kedves szó az újságárustól, amikor a buszsofőr még kinyitja nekünk az ajtót az utolsó utáni pillanatban, amikor egy idegen megtartja nekünk az ajtót. Ezek nem nagy dolgok, de értékelni kell őket! Ne csak bosszankodjunk, hogyha éppen elmegy előttünk a villamos, vagy ha egy néni a locsogásával feltartja a sort a pénztárnál. Lássuk meg az ellenkező dolgokat is! Amikor valaki kedvesen ránk mosolyog. Ez már-már furcsaságnak számít, holott régen mindennapos volt. És a legfontosabb: ha úgy állunk hozzá a mindennapokhoz, hogy szépnek akarjuk látni, és az apró-cseprő gondokat nem nagyítjuk fel, akkor nem is fogunk annyit bosszankodni többé.