„Most még nyugodtan ülsz mellette, de majd, ha elindul, utol se éred!” – Titeket mivel rémisztgettek?
Sokféle jó tanács kikívánkozhat belőlünk, amikor egy várandós kismama kerül az utunkba. Belőlünk, immáron nagybetűs Szülőkből, akikben ott toporog az elmúlt pár év friss tapasztalata, megosztásra várva. Nyugalom, nem mi vagyunk a leglelkesebb jóakarók a környéken. Vannak, akik sokkal több gyerekkel, sokkal magabiztosabban mérik fel a leendő anyatárs felkészültségét, óhatatlanul is azt sugallva, hogy „nem olyan nagy szám terhesnek lenni, de majd ami utána jön!”
Megtalálnak az idő múlásával még magabiztosabban derengő jó tanácsok is a rokoni és szomszédi körből, leporolva magukról akár több évtized távlatát. Ha egy pillanatra is elméláznál az online információk között, biztosan számíthatsz útbaigazításra már az első ultrahangképtől fogva. „Az ultrahangozás árt a babának.” „Az orgazmustól megindulhat a szülés.” „A brit kutatók szerint...” – villannak fel sorra a szalagcímek. A frissen szült nőből árad a bizonytalanság illata, ami úgy vonzza oda a kéretlen tanácsokat, mint pocak a tenyeret. Aztán beszáll a szomszéd, a buszmegállóban várakozó néni és hivatalból a háziorvos, a védőnő, a szoptatási tanácsadó és a kismama-blogok. De persze hallgass a megérzéseidre! – talán ez a legijesztőbb jó tanács, amit odabiggyesztünk a hosszan kifejtett magyarázás után, ha láthatóan elvesztetted a fonalat, hogy hogyan rögzítsd majd magadra a hordozókendőben a még meg sem született csecsemődet.
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
Amikor mélyre megy egy „jó tanács”
Jót lehet derülni ezeken a mozzanatokon – utólag –, de kétségtelen, hogy amikor nyakig benne vagyunk egy-egy élethelyzetben, bizony megkarcolhatnak. A kismamák, kisgyermekes anyák pedig fokozottan ki vannak téve annak, hogy a környezetük lépten-nyomon véleményezze, megítélje, bírálja „a fő foglalatosságát”, a kisgyermeke nevelését-gondozását. Ezért fontos anyaként is emlékeztetnünk magunkat arra, hogy mások mondanivalója sokszor a „mondóról” szól, mintsem a címzettről, azaz rólunk. Amivel semmi baj nem volna, amennyiben nem durva, szándékosan bántó a hangnem és az üzenet, hiszen mind úgy működünk, hogy alapvetően arra van figyelmünk – így mondanivalónk –, amit már megtapasztaltunk, átéltünk. Az esetek többségében pedig a jóindulattól hajtva óva intenénk a másikat, hogy ne járjon úgy, mint mi.
Bátorítás helyett fanyar viccelődés
Kétirányú intelligens járássegítő
Járni tanulni sokféleképpen lehet. De ha az intelligens fokozatokkal érkező Fisher-Price kétirányú járássegítő is a közelben van, biztosan vidám móka lesz, hiszen a kicsit rengeteg játék, magyar nyelvű dal és motiváló mondóka várja.
Azonban kétségtelenül lehetnek olyan esetek is, amikor ott marad az éle egy-egy intelemnek, amit saját, keserű megélésünk fent. Így lesz az együttérző bátorításból: „Egyre ügyesebben áll már a kislányod!”, fanyar viccelődés: „Most még nyugodtan vagy, de majd, ha elindul...!” – Utóbbival gyakorlatilag azt közöljük a szülővel, hogy az öröme pillanatnyi és egészen biztosan el fog múlni, amikor a tipegő gyerek után kell koslatni. Vajon tényleg azt szeretnénk elérni, hogy most alább hagyjon az öröme? Hogy elkezdjen aggódni azon, mi lesz később?! Miközben lehet, hogy nekik vidám móka lesz minden lépés.
A különbség poén és beszólás között
Bárdolatlanul landolnak azok a jó tanácsok is a babakelengyén, hogy „Most aludj, amíg még hagy!”, „Most még tudják a nevedet, de amint megszületik a gyerek, már csak »anyuka« leszel!” Mit lehet ezekre felelni?! Akkor fogalmazunk így az első időszak nem alvásáról, ha kevéssé értjük a kisbaba működését és terhelt a ráhangolódásunk, aminek számos oka lehet, ezért se mondanám a szülő hibájának, pusztán egyéni megélésnek, amiből nem lehet általánosítani a másikéra. Intelembe csomagolni az efelett érzett keserű emlékünket viszont már tapintatlanság. Ahogy nem mindannyiunkat kavar meg az sem, hogy eztán anyukaként szólítják majd az orvosi rendelőben. De előrevetíteni ezt a negatív felhangot, megint csak többet árt, mint használ. Érdemes hát elcsípnünk magunkban, ha kisebb-nagyobb feldolgozatlan karcolásaink annak vágyát fűtik bennünk, hogy „Te is azt érezd, ahogy én éreztem magam, mert csak akkor fogom tudni, hogy nem velem volt a baj.” – Röviden és tömören, ritkán ennyire megfoghatóan munkálhat bennünk régről a saját megnemértettségünk.
Felismerni a bántást
Ugyanígy felismerhetjük ezt a másikban, amikor velünk szemben vét. Ezáltal jobban megérthetjük, hogy mit jelent az, hogy „Ez nem rólam szól, hanem róla.” Itt kezdődik a határszabás felnőtt tudománya. Ismétlem, újdonsült anyukaként ez nem könnyű, mert ott motoszkálhat bennünk, hogy „mi lesz, ha neki lesz igaza?” Erre mondom én azt, hogy ilyenkor viszont jól jöhet, ha a másikat elhallgatva felcseng bennünk csendben „a tudatlanok elbizakodottsága” abban, hogy: „Mi biztosan másként csináljuk majd! A mi gyerekünk biztos jó alvó lesz, mert...” – ezt és ezt fogjuk csinálni. Vagyis bízunk magunkban, hogy valamiféle megoldást fogunk találni a helyzetre. „Én aztán nem fogom ringatgatni, nem lesz elkapatva.” Vagyis tudjuk, hogy mit szeretnénk és látjuk magunkat a helyzetben (függetlenül attól, hogy majd rá fogunk jönni, miért is kell azt a kisdedet ringatni). „Én nem fogok a gyerekem után szaladgálni, majd szépen megtanítom, hogy meddig menjen el.” Vagyis lobog bennünk az elhivatottság, hogy szeretnénk jól csinálni (illetve úgy, ahogy akkor el tudjuk képzelni a „jót”). És a többi. A többi minden, ami lehet, hogy cseppet sem úgy lesz majd, mire odaérünk, de senkinek ne hagyjuk, hogy már a kezdet kezdetén elvegyen ebből bármit is! Az újdonsült szülőnek hinnie kell abban, hogy ő majd másként tudja csinálni, mert ez fűti a lelkesedését és bizalmát a saját anyaságában. A konkrét elképzelések és gyermeknevelési elvek pont arra valók kezdetben, hogy legyen mibe kapaszkodnia addig, amíg nem gyűjt elég tapasztalatot és bátorságot ahhoz, hogy elrugaszkodjon tőlük.