FemCoach: Az idő foglyai - Szabadulj ki az idő fogságából! Tedd meg magadért!
Leszek-e olyan boldog, mint azelőtt? Munkahelyet kéne találnom, de ebben a helyzetben… Nem olyan hatékonyan működöm, ahogy idáig! Megszűnt a pénzáramlás körülöttem! Nincs elég ügyfelem! Családi/párkapcsolati konfliktusaim felerősödtek! Feszült vagyok és szorongok, ha arra gondolok mi lesz velem…! Nem érzem magam elég boldognak, de nem tudom miért? Rosszul alszom a gondolataim miatt! … Mit csináljak?
FemCoach - Dr. Sinkó Erika
.webp)
Minden reggel azért kelek fel és ugrok ki vidáman és energikusan az ágyból, mert mélyen hiszek abban, amit csinálok. Hiszek abban, hogy az a nézőpont, ahonnan éppen nézzük magunkat vagy a világot, igenis számít! Hiszek abban, hogy tudunk változni, és a változás sokszor rajtunk múlik. Ez a perspektíva az, ahonnan el lehet mozdulni gyakorlatilag bármerre. A határ pedig csakis tőlünk, a mi gondolkodásunktól függ.
Szakértőnk: Dr. Sinkó Erika, coach
Íme, néhány probléma és emlék, melyek visszatérő örökzöldek munkám során. A fenti mondatokat és kérdéseket feltevőknek ezek mindennapos kétségbeesést, fásultságot, félelemet, rettegést, bűntudatot, szorongást okoznak, ahelyett, hogy a megoldásokra koncentrálnának. Ők azok, akik az idő fogságába zárták magukat, foglyai a múltnak és/vagy a jövőnek.
Ezek a helyzetek, egészen pontosan érzések és főleg emlékek valamennyiünket érintenek, ezért mindannyian szabadulni szeretnénk tőlük. Talán már feltűnt, hogy többedszerre használom azt a szót, hogy emlék. Miért?
Azok a szép emlékek mindig szép emlékek?
Emlékeink múltunkból jönnek. Pszichológiai kutatások bebizonyították, hogy emlékeink határoznak meg szinte mindent, többek között azt is, hogy milyen döntéseket hozunk a jelenben, mit teszünk, vagy nem teszünk meg egy adott helyzetben. Amikor problémáinkra megoldásokat keresünk, akkor emlékeinkhez nyúlunk vissza. Elkezdünk kutatni valami olyan, már átélt, megtanult, megélt emlék után, ami abban segít minket, hogy ezt, a jelenbeli helyzetet uralmunk alatt tarthassuk. Egy bizonyos szintig ez rendben működik, hiszen ha jobban belegondolsz a forró kályha megérintésének emléke újabb, kellemetlen élménytől óv meg.
A gond azonban ott kezdődik, ha minden egyes jelenben felmerülő és megoldásra váró helyzetre a múltból származó biztonságosnak tűnő analógiákat, azaz a megszokott, sablonos gondolatokat és megoldásokat használod. Ezek ugyanis egy idő után ismétlődésekhez vezetnek, valahogy így: munkanélküliség = nyomor, nincs kiút, elfordulás…, vagy kapcsolati konfliktus = szakítás, megcsalás, magány…, vagy pénzáramlásom csökkenése = csődbe megyek, bujkálok… stb.
Anélkül, hogy észrevennéd, saját gondolkodásod csapdájába esel, esélyt sem adva új megoldási lehetőségeknek.
Van, aki tragédiának látja az adott helyzetet, más pedig egy remek lehetőséget lát benne! Hát nem őrület?
Lelki békénk és egyensúlyunk záloga tehát a múltunk megfelelő tisztelete és elengedése. Sokan várják, és akarják a boldogságot, ám még mindig a múltban, az emlékeik között kotorásznak. Emlékeink egyik érdekessége, hogy egyediek, azaz nem egyformán, és azonos módon ragadnak meg bennünk. Gondolj csak arra, amikor nem érted miért nem látja környezeted ugyanúgy a helyzetedet mint Te. Képzelj el egy egyszerű, három szereplős történetet, például azt, hogy összeveszel egy barátoddal és elmondod otthon anyukádnak. Mind a hárman másként élitek meg ezt a helyzetet. Amíg Te tragédiának látod, addig anyukád, esetleg egyáltalán nem látja ezt a konfliktust súlyosnak, vagy megoldhatatlannak, barátodnak pedig lehet, hogy semmi fennakadást nem okoz vitátok. Az idő haladtával ez az eset emlékké alakul, és érzelmileg más hatással van rád, anyukádra és barátodra. Miért? A magyarázat egyszerű: ezek a Te egyedi emlékeid, érzéseid, benned keletkeztek.
A következő egyszerű feladattal könnyen ellenőrizheted, hogy Te épp melyik idő-dimenzióban vagy: múltban vagy jelenben? Ehhez nem kell mást tenned, csak kb. 3-4 napig megfigyelned (és lejegyezned) milyen gondolatok járnak a fejedben. Amennyiben
- bűntudatot,
- keserűséget,
- neheztelést,
- haragot érzel valamivel vagy valakivel kapcsolatban, akkor bizony még a múltban vagy!
Itt ne állj meg, mert ez a felismerés azt jelenti, hogy ideje tovább lépned, és kitakarítanod nyomasztó gondolataidat! Engedd meg magadnak, hogy elképzeled, milyen lenne ezek a negatív gondolatok nélkül eltölteni akár egy percet, órát, napot, hónapot, éveket, vagy, akár egy egész életet! Egészen biztos, hogy könnyűnek, szabadnak, vidámnak, boldognak, felszabadultnak, kreatívnak, hatékonynak…érzed majd magad. Nagyszerűen hangzik, igaz? Akkor próbára fel!
Majd, ha…
Vannak akik a múltban ragadtak, és léteznek a jövő rabságában vergődők, akik már jó előre félnek, mi vár rájuk. Ők egyrészt emlékeik alapján előre kalkulálnak, sajnos legtöbbször negatív irányba. Igazi jósok: “Ez mindig így szokott lenni! Másként nem is lehet majd csinálni!…” – Mindig? Másként tényleg nem lehet?
Mások, várják a boldogságot a jövőtől, és azt mondják, hogy “majd ha levizsgázom, majd ha felhív, majd ha nyerek a lottón” stb. Na jó! És MOST? MOST mi van?
Mi a megoldás?!
A képlet egyszerű! Amennyiben abból indulsz ki, hogy
- az emlékeid a múltból jönnek, és elfogadod azt a tényt, hogy a múlt elmúlt, és minden jelenbeli dolog újabb és újabb, ráadásul nem is biztos, hogy a múltbeli tapasztalásaiddal azonos megoldást rejt magában, valamint
- a jövő majd jönni fog, tehát nem bocsátkozol negatív jóslatokba, és nem kötöd feltételhez a jövődet,
- akkor máris a győztesek táborában tudhatod magad! Ha mindezt megteszed, akkor elengeded az emlékeidet, a hátráltató megoldási sémáidat, és végre a jelen felé fordulsz. Képes leszel felszabadultan, kreatívan, megoldás központúan gondolkodni, megéled a jelen pillanatait, azokat, amik a következő másodpercben már szintén szép emlékek lesznek! De…
… hol a titok ebben az egyszerű megoldásban?
Ahhoz, hogy a fenti tételeket megoldásként tudd használni, szükséged van arra, hogy elengedd ezeket az emlékeket. Az elengedés pedig a gyakorlatban nehezen szokott menni, mert valójában nem is tudják sokan megfogalmazni mit jelent az, hogy elengedés!
Elengedni annyit jelent, mint megbocsátani. Egészen pontosan megbocsátunk saját magunknak azokért a gondolatokért, amik bennünk vannak, és amelyekkel percről percre ostorozzuk magunkat.
Az elengedést kezdd ott, hogy a jelenbe hozod magad. Ehhez a következő, egyszerű módszerek bármelyikét használhatod:
Emlékeid, érzéseid bombázását úgy tudod azonnal visszaverni, hogy mély, nagy levegőt veszel, és megfigyeled mellkasod mozgását. Hogy emelkedik? Mennyire? Megemelkedik-e a vállad? Amennyiben a jelenben vagy, akkor légző gyakorlat után azonnal választ tudsz adni ezekre a kérdésekre, majd tiszta fejjel lehetőségeken, és megoldásokon tudsz gondolkodni.
Nevesd ki a problémáidat! Nevess minél többet! Miután a nevetéshez levegőre van szükséged máris a jelenbe varázsolhatod magad, ráadásul akarva-akaratlanul jókedved lesz.
Meditálj és képzeld el jövődet érzékletesen. Járd végig az odavezető utat, ahányszor csak jólesik. Sokszor megesik, hogy képzeletbeli kirándulásaink közben merülnek fel olyan gondolatok, melyek a konkrét lépésekhez segítenek hozzá.
Írj egy listát azokról a dolgokról, amikkel rendelkezel. Legyen egy külön listád a pozitív tulajdonságaidról, egy az eddig elért eredményeidről és sikereidről (a nagyon nehéznek tűnt eredmények duplán számítanak ám!)! Legyen egy azokról a dolgokról, amikért hálás vagy (család, étel, ital, kutya…). Ezek összegyűjtése is fantasztikus utazást jelent majd számodra, ám hatalmas segítség ahhoz is, hogy elengedd a múltadat, és lásd, ezeket az eredményeket, tulajdonságokat, büszkeségeket úgy tudtad elérni, hogy a jelenben voltál, gondolkodtál, tettél értük valamit.
Azoknak, akik úgy érzik, hogy még mindig nem értik, miről van szó, íme, néhány kérdés, melyet akkor ajánlott feltenni maguknak, amikor megoldások keresése helyett épp önmarcangoláson, tépelődésen kapják magukat:
Kinek jó az, hogy állandóan a múlton/jövőn jár az eszem?
Kire van ez hatással? Kinek használ? Kinek ártok vele?
Milyen megoldásra jutottam így? Előrébb visz a célomhoz? Tisztábban látom az oda vezető utat?
A jelen egyik varázsa, hogy mindig változik. Egy pillanatig tart, aztán azt mondjuk rá, hogy elmúlt. Ahogy a jelen, úgy mi is folyamatosan változunk. Új ötletek, gondolatok, hatások és megoldásra váró feladatok találnak ránk, ezért adott pillanatban másként láthatjuk helyzetünket.
Javaslom, hogy újból és újból olvasd át a fenti gondolatokat és értelmezd adott helyzetednek és az abban jelen lévő pillanatnak megfelelően!
Tedd meg magadért!
Leadfotó: Fotó:
Oldalak
