„Üzenet a palackban”– szentestére
Ez a cikk december 24-én délelőtt jelenik meg. Hogy állsz a karácsonyi készülődéssel, kedves Olvasóm? Kívül-belül rend és béke van? Vagy őrület, kapkodás és „Ki tudja, hova tettük el a karácsonyfatalpaaaat”? Bárhogy is van, fogj egy csésze meleg valamit, és dőlj hátra a cikk erejéig, amit négy nappal korábban írtam.
Kedd délelőtt van, amikor e sorokat gépelem. Ez egy kísérleti cikk. Lesz rá mondjuk 3500 karakterem, hogy üzenjek magamnak – magunknak – december 24-re, négy nappal korábbról. De kezdjük azzal, hogy mi a helyzet most, hogyan látom az előttünk álló pár napot?
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
„A gyerekekért 11:30 lehet jönni szerdán, az ebédet aznapra lemondtuk.”
Bár időben küldték az információt, valahogy elsiklott felette a figyelmünk. „Ah, időnk, mint a tenger! Amíg a gyerekek suliban vannak szerdán, addig mindent beszerzek...” Nem, nem lesznek és ebéd sem lesz. Persze ki olyan naív, hogy arra a pár órára apelláljon, nem igaz?! – Kezeket fel! Mostanra már úgyis mindegy.
„Előre is köszönjük a beküldött házi finomságokat.”
Ho-hó! Látom is magam előtt, ahogy landol a sok „házi finomság” a bevásárolókocsikban. Még az iskolai ünnepségre is kell készülnünk. Kell, mert az jó, kell, mert a közösségben töltött idő az fontos. Osztályközösségben kókuszgolyót gyúrni hát nem volna még ennél is jobb jövőre?!
„Kincskeresős játék mindenképp legyen, Anya, az olyan jó volt tavaly is!”
Az a kincs, hogy ezt felemlegeti a fiam. Másfelől csendben átsuhant rajtam: „Kellett nekem ilyen magasra tenni a lécet tavaly?!” Akkor egy komplett versben megírt kincskeresős játék pattant ki a fejemből térképpel, feladványokkal. De furcsa ez az üres kongás most...! „Vajon mit hoztál össze idén, te nő?!” – hunyorgok a jövőbe. Az azért megnyugtatóan hat most rám, hogy mire megjelennek ezek a sorok, már biztosan történt valahogy. Vajon a tortát elfelejtettem?! (Most kellene felírnom, tudom, csak akkor kiesek a cikkből.) Vajon milyen volt az egész buli? – és utána a ház! Meg az idegrendszerem?!
Pénteken már nem kellene rohangálni!
Persze, hogy nem kellene! Persze, hogy fogunk. Pedig olyan jól hangzott reggel a férjem szájából: „Előző nap mindent beszerzünk, pénteken már csak főzünk, csomagolunk és lazulunk.” Bárcsak ilyenkor lenne igaza, és nem akkor, amikor azt mondja majd a bolt előtt: „Azt tudod, hogy ez alsó hangon másfél óra lesz?” Én: „Dehogy! Csak beugrunk!” Mentségemre legyen mondva, hogyha isszuk is a halogatásom levét időnként (és már egyre ritkábban), az elengedés és újragondolás mestere vagyok.
„Hamarosan itt a szülésnapod!”
Közölte a barátnőm ragyogó szemekkel. „Ezt még sose hallottam – meredtem vissza – De tetszik!” Egy 10 évvel ezelőtti szentestén szültem életemben először. Akkor lettem Jonatán fiam édesanyja. Már most könny szökött a szemembe! Mi lesz velem 24-én?!
A békesség legyen velem és mindannyiunkkal
Olyan igazi, belső békesség az elrendezett, összehozott, elmaradt, újragondolt dolgok felett. Üzenem, hogy már mindegy! Ami picit azt is jelentheti, hogy „már késő”, de ez csak nézőpont kérdése, mert „Majd jövőre!” és „Idén így is jó lesz!” Üzenem azt is, hogy most van az a délelőtt, amit olyan messzinek láttál még a hét elején. Ne felejts el hátradőlni abban a „most” -ban, kérlek, és élvezni, amit addig megtettél érte! Sok? Elég? Kevés? Ha valamiért éppen rossz passzban vagy, akkor sincsen semmi baj. Csupán annyi történhetett, hogy elvesztetted a fókuszt. Mit, miért csinálunk? Tedd fel magadnak ezt a kérdést! Fontos kiszállni azokból a szerepekből, amik nem a tiédek. Lerázni magadról az áporodott ünnepek hangulatát, ha régről kísértenek. Tudod, most már nem elszenvedői, hanem alakítói vagyunk a családi légkörnek. Gyerünk, hunyd be a szemed egy percre, és élesszd föl a hála érzését magadban mindenért és mindenkiért, akiért csak teheted! – mert akiben ez megszületik, annak felcsillan a lelkében az ünnep. Boldog karácsonyt!
Sokan ragaszkodnak még a klasszikus karácsonyi hagyományokhoz. Míg mások előszeretettel kísérleteznek új megoldásokkal, legyen szó karácsonyi menüről, dekorációról, ajándékozásról vagy akár magáról a karácsonyfáról. Ha visszagondolunk, gyerekkorunkban a karácsonyfát senki sem állította fel december 24-e előtt. Hogy miért? Mondhatnánk, hogy addigra hozták oda az angyalkák, de valószínűbb, hogy mélyen ott lapult a családi tudatban, hogy a fenyőfa eredeti szerepe szerint az örök élet reményét szimbolizálja, Jézus születésének napján. Napjainkban ettől a szimbolikától meglehetősen eltávolodva, már a hónap kezdetén karácsonyfa díszíti egyre többek otthonát.
Leadfotó: 123rf.com
Oldalak
Hasonló cikkek
