Ha elzárjuk magunkat a világ elől, hogyan lehetnénk boldogok?
Mi az, amit nem kapunk meg akkor, ha csak mi kapunk?
Mi szükséges a boldogsághoz? A boldogság a szívben rejlik. Lehetünk jóllakottak, lehetünk okosak, lehetünk szépek – de az érzelmeket a szívünkben találjuk meg. A boldogság – érzelem. Szívet – szív tud nyitni. Ha az rokonunké, akinek jól esik kicsit valahol megpihenni, akkor az övé. Ha a locsolkodóké, akkor azoké. Ha a kollégánké, az ő hálája – akkor azé.
Adunk – kapunk – adunk – kapunk, ahogy a kapu – kupa – kapu – kupa…Egyensúly lesz bennünk. Béke. Mozgásba hoztak bennünket, részesei lettünk az adásnak, kapásnak. Nincs eltolódva egyik irányba sem – s érezzük a jóllétet, a békét, a harmóniát, még akkor is, ha esetleg elfáradtunk.
Vissza kellett volna utasítani rokonunkat? Be kellett volna zárni az ajtót? Elsunnyogni, hogy ne tudjanak kérni? Miről maradtunk volna le? Érkezett a kérés – meglehet épp miattunk, értünk. A Sors nagy rendező! Azt gondoljuk, a másiknak van szüksége ránk, közben értünk történik minden. A mi szívünkért, a mi boldogságunkért. A Jóisten így segít, hátha… hátha gyenge pillanatunkban igen-t mondunk.
Mit adhat nekünk az irigység? Felismeréseket, hogy mire van szükségünk
Mindannyian irigyek vagyunk, akár bevalljuk, akár nem. Az irigység tönkreteheti az életünket, ugyanakkor ha kicsit elemezzük az érzést, rájöhetünk, mi is hiányzik az életünkből. És tehetünk is érte. A folytatásért kattints ide!