Mit tehetnénk, hogy ne legyünk dühösek és ne bosszankodjunk?

Hogyan tudunk védekezni dühünk ellen?

Miért? Védekezni kell? Ha jön, biztosan helye van! A düh erő, épp ezért lendületet ad, a változást elindítja, a körülötte levő dolgokat mozgásba hozza. Jelzi, hogy valami nem jó, valami nincs a helyén, valami nincs egyensúlyban. Ne állítsuk meg, de tegyük a helyére! Tanuljuk meg kezelni, tanuljuk meg megszelídíteni, erejét befogni, jó irányt, építésre való lehetőséget adva neki! (Ahogy a szél, a víz, a tűz energiája is mederbe terelve épít, magára hagyva rombolni tud.) Az összes, bennünk felmerülő dühnek, mi a közös gyökere? Mi az, amiben mindegyik egyezik? Mást akarunk, mint ami van. Akarjuk, hogy megvárjon a busz, a villamos, a troli. Akarjuk, hogy párunk időben hazaérjen. Akarjuk, hogy munkatársaink tökéletesek legyenek, ha lehet, jóságos angyalok. S a valóság nem az, amit elképzelünk. A valóság nem figyel/ nem vár/ nem segít.

Ha nem szeretnénk, hogy a düh életünk része legyen, nincs más választásunk, minthogy elengedjük akaratunkat. Elfogadjuk azt, ami van, mégsem adva fel önmagunkat, elképzeléseinket, álmainkat, vágyainkat, melyek utat mutatva vezetnek. Hisz céljaink jelölik ki az utat, de hogy az út alatt milyen akadályok érkeznek, azt hagyjuk, hogy Sorsunk tudja! Azok megmászása, a feladatok megoldásai adják életünknek az örömeit, azok által erősödünk, fejlődünk - nélkülük végigrohannánk az úton, s épp az életet vennénk el magunktól. Röviddé és íztelenné tennénk! Hagyjuk, hogy ott legyenek, örüljünk nekik!

Az Élet „kilélegzés, belélegzés”. Munka, pihenés. A feladatok sorozata által van életünk - amennyi a nehézség által befektetett munka, épp annyi az öröm! A titok: A Jelenben, ne a jövőben legyünk! Ne képzeljünk el semmit! Ne gondoljuk, hogy megvár bennünket a sofőr, hazaér párunk, nem tesznek keresztbe munkatársaink! De - tudjuk, hogy mit szeretnénk – időben odaérni, jógaórára elmenni, munkánkban előlépni – csak ne akarjuk! Ha elérjük a buszt/ hazaér párunk/ elismerést kapunk munkánkban – örülünk. Ha nem, akkor sincs bennünk düh, hisz nem akartuk, nem vártuk! Bosszankodás helyett megoldásban gondolkozunk, s előbb- utóbb meglesz, amit szeretnénk.

Ha minden pillanatban a Jelenben tudunk lenni, akkor az van, ami van, hozva a maga örömeit, bánatait, rugalmasságra tanítva, mozgatva, düh nélküli, örömteli életet adva.

Fotó; Leadfotó: 123rf.com