Biológiai halhatatlanság - Tényleg lehetséges?
Orvosi eljárások és a digitális halhatatlanság
Nem akarunk vitát folytatni arról, hogy érdemes-e valóban örökké élni – képzeljük csak el, hogy az örökkévalóság szüntelenül áramlik, mi pedig képtelenek vagyunk kivonni magunkat belőle – viszont úgy tűnik, a modern orvoslás hajtóereje nem más, mint az élet meghosszabbítása. Őssejtkutatások, szervátültetések, kibernetika, nanotechnológia. Sőt, még a wellnessipar és a különböző arckezelések és plasztikák is azt hirdetik, hogy az életminőség javításáról szólnak, de ez nem igaz. A halál elleni dacolásról szólnak. Arról, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni az idő természetes múlását. Örökké fiatalok akarunk maradni. Ahogy Yuval Noah Harari fogalmaz a 2015 -ös "Homo Deus" –ban: a modern orvostudomány úgy kezeli a halált, mint egy betegséget, amelyet meg lehet javítani, egyszerűen csak karban kell tartani a testet, mint egy gépezetet. De meddig érdemes elmenni? Nem érdemesebb-e azzal tölteni az életünket, hogy elfogadjuk a halandóság elkerülhetetlenségét és értékeljük azt a rövid időt, ami nekünk adatott?