Legalább én legyek biztos pont - interjú Bakonyi Alexa színésznővel, a száraz november után
Aki csatlakozott a "sober november" mára világhírűvé vált kampányához és vállalta, hogy egy hónapon át nem iszik alkoholt, az sokkal derűsebben, több energiával vág a decembernek. Egy színésznő tapasztalataival zárjuk a száraz novembert, aki több mint kilenc hónapja döntött úgy, hogy életmódot vált.
"265 napja nem ittam alkoholt és nem gyújtottam rá."
Bakonyi Alexa színésznő nevét és arcát olyan sorozatokból ismerhetik a nézők, mint az Aranyélet, a 200 első randi vagy a RTL Most+ online felület- indító sorozata, a Nofilter.
Tavaly diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azóta pedig a PopUp Produkció független művészeti platform megalapításán dolgozik. Több mint kilenc hónapja életmódváltásba fogott, letette a cigarettát és nem ivott egy korty alkoholt sem.
A színésznő tapasztalataival zárjuk a száraz novembert
A színészléttel - már amikor vannak előadások - együtt járhat az éjszakázás, a néhány pohár ital mellett való nagy világmegváltások. Ha jól sejtem, ezekből te sem maradtál ki. Hogy indult a karriered?
Nem maradtam ki, persze, megváltottuk többször is. A Vörösmarty Színházban és a 011 Alkotócsoporttal kezdtem 8 évvel ezelőtt. Aztán szabadúsztam: Szkéné, Jókai Színház, Átrium, majd jött az Egyetem - amerre vitt a víz. De kiskamasz koromtól hedonizmus jellemzett, ha úgy volt, ugyanúgy éjszakáztam kiállítás-szervezőként is. Nem hiszek a „művésznek innia kell“ metódusban. Volt, amivel nehezen néztem szembe a saját életemben, persze. Azt tompította ez a ritmus. De ha szakácsnak állok is hasonlóan éltem volna. Belőlem fakadtak az addikcióim, nem a munkámból. Valami vagánynak vélt, nagyvilági önkép része lehetett ez. A korlátok elleni lázadásé. Menni, megismerni. Lehessen mindenkinek mindent. Lehessen ugyanazt, mint a fiúknak. Szabadság, egyenlőség, testvériség. A szabadság részének hittem. Nem vettem észre, hogy pont ezzel mennyire korlátoztam magam.
Miért érezted úgy, hogy egy ekkora váltásra van szükséged?
Ma 265 napja hagytam abba fő szenvedélyem, a dohányzást. Marla a harcosok klubjából korán megpecsételte sorsom a füsttel. Az alkohol nem hiányzik. De hogy vörösborhoz én ne gyújtsak rá: azt nem látom magam előtt. A cigivel még álmodom is néha. Ezért inkább nem kísértem a bort se.
Az első karantén kifejezetten inspirált. Egy lehetőségnek tekintettem. Mire lehet jó, ha elzárnak mindenkitől? Hát a szociális rutinból működő rossz szokásaim felülírására. Így a cigi mellett kizártam az alkoholt, és a toxikus kapcsolatokat is.
Elkezdtem kis kiírásokat kitenni erről a folyamatról. Meglepően sok és sokféle ember reflektál rá a mai napig. Megosztják az érzéseiket, tapasztalataikat, kérdeznek. Kapcsolódnak. Sokan bele is vágnak. A többségnek az ital a kardinális kérdés, nem véletlen a száraz November népszerűsége sem.
Kevés embert ismerek, aki valóban csak egy sört, vagy csak egy pohár jó bort fogyaszt a vacsihoz. A kultúránk részének tekintjük a vedelést. Ha lenullázod magad, még huncut mosollyal hátba is veregetnek érte.
A te esetedben mennyire nagy váltásról van szó? Ha már szóba hoztad a mennyiséget, te mennyit ittál 265 nappal ezelőttig?
Úgy mondják, tudtam inni. Emellett elég korántól próbálgattam a józan bulizást is. Hetekig, hónapokig. Nem volt népszerű. Ma már könnyebb. Most is van megrökönyödés, de egyrészt egyre több ilyen hang van a világban, így kezdik az emberek megszokni, másfelől azt is látják, hogy ugyanúgy jól érzem magam, így elengedik.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az elmúlt háromnegyed évben? Nem érzed úgy, hogy kimaradtál valamiből?
Nagyon nem. Sőt. Utólérem magam. Nyílik ki minden. Kollektíve is egyre több mindent értelmezünk újra épp, hála Istennek, én csak felültem a hullámra.
Eddig csak előnyét láttam a váltásnak: sokkal több pénzem, kedvem, és energiám van. Jó mindig emlékezni arra, hogy miről beszélgetünk. Több magányra vágyom, de amikor nyáron előbújtunk, ugyanúgy pörgetett a kíváncsiság és az emberek, akár napkeltékig. Nemrég valaki azt mondta, az oldószerek 25 éves korig néha vihetnek előre, utána már csak hátra. Ennyi változó között, épp a második hullámban, különösen szükségem van magamra. Fontosnak tartom, hogy legalább én legyek biztos pont.