Az ördög apácái
A középkorban az apácák nagy része fiatal lány volt, akiket többnyire családjuk helyezett el a zárdában. A kényszerű száműzetés és a szigorú rend néha olyan stresszel járt, amely kollektív hisztériában törhetett ki.
A démoni Jeanne zárdabeli kalandjai
1491-ben szörnyű hisztéria tört ki az észak-franciaországi cambrai-i zárdában, ahol az apácák a mezőn rohangáltak, kutyaként ugattak, fára másztak és a levegőbe ugráltak. A furcsa téboly először Jeanne Potiére-en vett erőt, majd lassacskán a többi nővérre is átragadt. A több mint 4 évig tartó őrület során a fiatal nők minden lehetséges gyógymódnak ellenálltak, nem segített se orvosság, sem ima, sem ördögűzés, míg végül a gonosz Jeanne-en keresztül megszólalt. A démon elmondása szerint Jeanne vitte be őt a zárdába, hisz már kilencéves kora óta a kislánnyal élt, akit természetellenes cselekedetei miatt adtak le a szülők. Jeanne-t vallomása után életfogytig tartó börtönre ítélték, ám 40 éves korában meghalt a cambrai-i fogdában. Az eset részletes leírása Johannes Wyner orvos tollából maradt ránk, aki hasonló esetekkel foglalkozott, például 1550-ben egy ugyanilyen zárdabeli hisztériát fékezett meg.
Répalé és rángógörcs
Az 1550-es eset során egy apáca alól társai kirántották az éjjeliiedényt, majd a rémült nő körül eltorzult arccal kezdtek rángani. A levegőbe emelkedő nővéreket a földre vágodva egyből megpróbálták lefogni, ám hihetetlen erővel tépték ki magukat a legerősebb karok közül is. A történtek nagyböjt idején zajlottak, amikor is az apácák már 50 napja nem vettek magukhoz más táplálékot, mint répalevet. Wyner megállapítása szerint az ilyen jellegú koplalás már erős rángógörcsöket idézhet elő, ráadásul ekkoriban az apácák nem voltak elhivatott, jámbor nők, akik önként vállalták volna az Úr jegyességét s a bezártság mentális épségükre is kihatással volt.
A hisztéria táptalaja
Wyner megállapításait később tárgytalannak nyilvánították, hisz az illetékesek szerint a cambrai-i és az uverteti kitörtésekért egyértelműen az ördög volt a felelős. A apácák viselkedését azzal magyarázták, hogy minden bizonnyal lelki atyjuk iránt érzett szenvedélyüknek köszönhetően gyűrhette le őket a gonosz, ám mentségükre legyen szólva, akkoriban a zárdák mindenfajta hisztériának tökéletes táptalajt nyújtottak.