Az ember legjobb barátja - A kutya

Sokan vélik úgy, hogy a kutya jobb befektetés, mint egy férj vagy feleség. Habár ez nyilván elég sértő nézőpont a másik félre nézve, azért azt be kell látnunk, hogy bizonyos dolgokat a kutyánk sosem fog elkövetni ellenünk. Nem fekszik le a titkárnőjével, nem kötelez házimunkára, nem hagy el minket, sőt anélkül marad örökké hűséges hozzánk, hogy arra külön esküt tett volna. A vérükben van a szeretet.

Ősidők óta mellettünk
A különböző kutatások alapján a kutya háziasítása 15-20.000 évvel ezelőttre tehető. A kezdeti kapcsolat inkább haszonszerű lehetett. A kutya segített a vadászatban, az ember cserébe megosztotta a maradékot az ebbel.

Az idő múlásával pedig egyre szorosabbá vált ez a kontaktus. Nehezen állapítható meg, hogy a kötelék mikor vált ennyire szorossá, főleg azért, mert az érzelmek mellett a hasznosság is ugyanúgy jelen van még napjainkban is. A kutya őrzi a házat, megvédi a gazdát, elijeszti a betolakodókat. A gazda pedig élelmet, vizet, otthont ad az ebnek.

A kutya szerepvállalásai
Az mára már egyértelművé vált, hogy a kutya-gazda kapcsolat nem merül ki ennyiben. Egyre többen vesznek maguk mellé háziállatot a magányos emberek, hogy a társasági életükben vagy társas kapcsolatukban betöltött űrt valamilyen módon kitölthessék. Ez a lépés leginkább a szingli életmódot folytató nőknél vagy a megözvegyült idősebb embereknél figyelhető meg. Ám sokan döntenek úgy, hogy a család, a gyerekek mellé is kutyát fogadnak. Ezeken a szerepeken túlmutatóan az ebek tudományos, rendvédelmi és egészségügyi feladatokat is elláttak és látnak el a mai napig. Gondoljunk csak Lajkára, a szánhúzókra, a vakvezető kedvencekre vagy a rendőrkutyákra. A sor végeláthatatlan és igen figyelemreméltó.

Kutyaluxus
Felmerül a kérdés, hogyha a kutya ennyi szeretetet, segítséget, hűséget és támogatást nyújt nekünk, akkor mi mint gazdák miként viszonozhatnánk számukra mindezt. A válasz tulajdonképpen egyszerű. Törődéssel. A 21. század kissé eltorzultan kezeli a helyzetet. Kutyahoteleket, kutyaéttermeket, kutya-sportcentrumokat és egyéb luxuskörülményeket teremt kedvencei számára, holott, ha ezt a szürke farkasok látnák, talán kétszer is meggondolnák, hogy vérüket adják-e egy új faj kialakulásához. Kedvenceink nem vágynak ugyanis festett bundára, bébiszitterre, se francia szakácsremekművekre. Bizonyos túlzásba vitt dolgok, mint a kutyakozmetika, a több ezer forintra rúgó különleges tápok, a lakásban alvás már elfogadottak. Hiszen a mesterségesen kitenyésztett fajok sokszor egészségileg is megkövetelik ezeket az extra feltételeket. A yorkshire terrierekre ráfér a kozmetika, mert a bundájuk gyorsabban nő, mint az emberi haj. A golden retrieverek hajlamosak az ételallergiára, ezért a gazda nem sajnálja tőle a drágább, csirkementes szárazfalatokat. És ki tudná elmagyarázni egy kínai kopasz kutyának, hogy január közepén aludjon a bőven fagypont alá süllyedő kutyaházban?

Valódi törődés
Ezeken a körülményeken túllépve, mégis elsődleges szerepet játszik az idő. A pénzen túl, ugyanis időt kell szánni kedvenceinkre. Nem is keveset. A sétáltatás, a nevelés, a játék mind-mind fontos kiegészítője egy eb-ember kapcsolatnak.
Ha bárki is azon gondolkozik, hogy a napi két műszak, az esti iskola és három gyerek mellé kutyát vesz maga mellé, jól gondolja meg a döntését! Kutyát tartani nem játék!

Ha egyszer vállaljuk a felelősséget, hogy egy érző lényt az otthonunkba engedünk, akkor azt bizony hosszú távra kell tervezni. Gyakorlatilag persze lepasszolható, ha mégsem vált be. De az elvek tekintetében, ez az egyik legrosszabb lépés. A kutya jobb esetben minimum tíz évre szóló "ajándék", és ezt az időt meg kell becsülni. Az évek gyorsan szaladnak, és nemcsak akkor, ha a gyerekekről van szó. A kiskutyákból gyorsan ivarérett kanok és szukák lesznek, de ami ennél is lényegesebb, hogy emberi mértékkel nézve hamar eljár felettük az idő. Ki kell használni azt a néhány évet, amikor még pórázzal a szájában könyörög a sétáért vagy amikor véget nem érően szalad vissza hozzánk az eldobott labdájával. Túl gyorsan ránk találnak azok a napok, amikor úgy kell kiimádkozni a kutyaházából vagy -kosarából, hogy elvihessük szaglászni a környékre.

Meg kell találni az összhangot. Addig, amíg életerősek és fiatalok, hogy aztán a kilencedk év után már nosztalgiától telve és erős összeszokással végül megengedhessük, hogy felkéredzkedhessen mellénk a kanapéra.