Egy berlini elmegyógyintézetben találtak rá az elveszett orosz nagyhercegnőre
A huszadik század során számos csaló bukkant fel, akik azt állították, ők a kivégzett orosz cári család tagjai. A legtöbben gyorsan belebuktak a dologba, Anna Anderson azonban mindenkinél tovább bírta.
Anasztázia nagyhercegnő halálában sokan kételkedtek
Anasztázia Romanova orosz nagyhercegnő 17 éves volt, amikor a szüleivel, három nővérével és trónörökös öccsével együtt a bolsevikok kivégezték. Számos pletyka maradt fent az esetleges életben maradásáról és megmeneküléséről. Az 1930-as években több, magát Anasztáziának mondó csaló jelent meg, közülük is a leghíresebb Anna Anderson volt.
Nem volt nehéz dolga azoknak, akik a huszadik században elveszett orosz hercegnőnek akarták kiadni magukat, az emberek ugyanis imádták az ilyen sztorikat. Ráadásul rengeteg legenda is keringett a Romanov-házról, egy szerint például Mária nagyhercegnőt szoros kapcsolat fűzte az egyik őrhöz, és így a lányok el tudtak szökni délre a fogságból. Azt a feltételezést, hogy Anasztázia életben maradt, azért szerették elhinni az emberek, mert a kommunizmus évtizedeiben már nem volt nehéz akár nosztalgiával is gondolni a monarchista berendezkedésre, ráadásul Anasztáziát úri hóbortoktól mentes, barátságos, huncut lányként jellemezték a leírások, ami azzal együtt, hogy milyen fiatalon és milyen kegyetlen körülmények közt halt meg, óhatatlanul is romantikus színben tüntette fel az alakját. Ezen kívül halála körülményei is sokáig rejtve maradtak a legtöbb ember előtt, sőt a gyilkosságot hivatalos szinten sokáig tagadták is.
A család kivégzéséről a legtöbbet az őrök parancsnokától, Jakov Jurovszkijtól tudjuk, akinek a feljegyzéseiből az derül ki, hogy Anasztázia és egy vagy két nővére túlélte az első sortüzet, korábban ugyanis számos családi ékszert bevarrtak a fűzőikbe, és ezekről lepattantak a golyók. Sőt, azt is elismerte, hogy egy vagy két lány még az újabb lövések eldördülését követően, a testek kihurcolása közben is felnyögött, így őket végül puskatussal verték agyon, nehogy valaki figyelmes legyen a zajra odakint. Ahogyan azt is bevallotta, hogy ezt követően lopott tárgyakat keresve az irodájába rendelte a kivégzőosztagot, így a testeket egy időre őrizetlenül hagyták.
Ilyen légkörben egyáltalán nem volt nehéz dolga Anna Andersonnak és annak a többi csalónak, akiknek hosszabb-rövidebb ideig sikerült elhitetniük magukról, hogy a Romanov család elveszett tagjai.