A tenyérjóslás története
Mai napig sokan hisznek abban, hogy az ember sorsa a tenyerén található vonalakból könnyedén kiolvasható, s egy jós segítségével megtudhatjuk, hogy mi vár ránk a jövőben.
Vajákos asszonyok és cigányok
A tenyérjóslás egyes módozatai az ókorból maradtak fenn, hisz a kézfejen található domborulatokból és barázdákból való jövendő- és jellemolvasás mesterségét főként a vajákos asszonyok és a cigányok űzték. Az egyház később betiltotta ezt a jóslási formát, így sokan titokban űzték tevékenységüket.
A kiromantia tudománya
A kiromantia néven is ismert tudomány valószínűleg Kínából vagy Indiából ered, legkorábbi említése egy időszámításunk előtt 3000 körül keletkezett indiai védában olvasható. Később a tenyér vonalaiból jósló mesterség Babilóniában és Egyiptomban is feltűnt, hisz a Bibliában, a Kabbalában és a Koránban is olvashatunk róla utalásokat.
Árulkodó végtagok
A különleges keleti hagyomány feltehetőleg a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok útján jutott el a világ pontjaira. Az ókori Görögországban Hippokratész feljegyzéseiben már olvashatunk a kéz fontosságáról, hisz szerinte az emberi egészség és kedélyállapot változásai könnyen megfigyelhetőek a végtagokon.
Arisztotelésznél egy egyiptomi textusban olvashatunk a tenyérjóslásról szóló részt, míg az ókori Rómában az idősebb Plinius ír róla a mágikus tevékenységet gúnyoló színműíró, Juvenalis mellett.
A kódexek hatalma
A szájhagyományok és a vándorcigányok közvetítésével az elutasító őskeresztény közösséget is túlélte a tenyérjóslás, mely a 18. századi kódexekből már könnyen kitanulható volt az alapos leírásoknak köszönhetően. A 14. és 15. században a tenyérvonalak részletes elemzéséről is olvashattak már az érdeklődők, mondhatni esettanulmány jellegű feljegyzések is készültek már ekkoriban. A reneszánsz által elhozott kulturális térnyeréssel és többnyelvűséggel ezek a feljegyzések is egyre szélesebb körben terjedtek el, így nem is annyira meglepő, hogy 1780-ban klasszikus humán tárgyként oktatták ezt a fajta jövendőmondást a német egyetemeken.
A modern tudományok alapja
Dr. Charlotte Wolff 1942-ben megjelentetett a témában egy könyvet, melyben állítja, hogy a tenyér vonalainak élettani vonatkozásai vannak, ám az, hogy minden apró részletbe pszichológiai és misztikus jelentéseket vélük felfedezni - ostobaság. A dermatoglifák (ujjak bőrlécrendszere és ujjbegynyomatok) terén végzett kutatásokban kiemelkedő eredmények ért el a későbbiekben L. S. Penrose és az amerikai Harold Cummins, akik nagyban hozzájárultak a kriminológia, a patológia, a pszichológia, a genetikai és klinikai orvostudomány fejlődéséhez.
Oldalak
