Várnagy Andrea zongoraművész: A férjem az, aki kirángat az önsajnálatból
"Hálás vagyok mindenért, amit kapok az élettől"
Három gyereket neveltek. Az ő életüknek része a zene?
Természetesen ez elkerülhetetlen, hiszen ebben nőttek fel. Laura és Lili között négy év a korkülönbség. Lili két hónapos volt, amikor már gyakoroltam, koncertre készültem. Persze nem erőltetünk semmit, hagyjuk őket szárnyalni, engedjük, hogy rájöjjenek, mi teszi őket boldoggá. Laura a Színművészeti Egyetemre készül. Nagyon muzikális, de ő nem zenésznek született. Szépen énekel, és hihetetlen színpadi jelenléte van, tipikus színésznő alkat. A 14 éves Lili viszont úgy tűnik a zenei pályán fog kikötni. Elnyerte a Nemzet Ifjú Tehetsége díjat, Salzburgban a Mozarteumban, a Különös Tehetségek Osztályában tanul. Nagyon büszke vagyok rá, de hatalmas kihívás is. Sokszor hallgatom őt gyakorlás közben. Ilyenkor néha meghatottan arra gondolok: Uram, elég vagyok én ehhez? A nevelésben abban hiszek, hogy nem kell erőltetni semmit, a tehetség úgyis utat tör magának. Szerintem fontos, hogy gyerekek maradhassanak, amíg csak lehet. Annyi küzdelem van amúgy is az életben, majd felnőttként elég lesz ezekkel szembenézniük. Hálás vagyok mindenért, amit kapok az élettől és ezt próbálom átadni a gyerekeknek is.
A kisfiadat érdekli a zene?
Lóci igazi fiú, aki focista és autóversenyző szeretne lenni. A Fradiban játszik, heti háromszor van edzése. Nekem kikapcsolódás, ha látom őt focizni, ezért megpróbálom úgy időzíteni, hogy én vigyem őt az edzésekre. A zene az ő életében is jelen van azért. Emlékszem például, hogy két-három éves korában, amikor tologatta a kisautóit, Liszt darabokat dúdol, mivel azt hallotta folyamatosan a gyakorlásunk közben.
A fellépésekre magaddal viszed a gyerekeket?
Amikor csak lehet, visszük magunkkal őket, mert én elsősorban édesanya vagyok. Imádom a gyerekeimet, és akkor vagyok boldog, ha velük lehetek. Sokszor volt, hogy a turnéra kapott gázsiból nem sok maradt, mert ugye a kicsik költségeit mi magunk álltjuk, de úgy vagyok vele, hogy inkább élményeket adjunk a gyerekeknek, mint tárgyakat. Szerintem egész életükben emlékezni fognak az utazásokra, és arra, hogy mondjuk New Yorkban állva tapsoltak a szüleiknek. Hálás vagyok ezekért az emlékekért, lehetőségekért és mindenért, amit kaptam az élettől.