A hagyományos kötött ruhadarabok lejártak, mindenki ebben hódít ősszel
A kasmírról
A kasmírgyapjú állati eredetű szálasanyag, amelyet a kasmírkecske pehelyszőréből nyernek, és a speciális gyapjak közt tartanak számon. A kasmírgyapjút a szín alapján kézzel osztályozzák. A szál színe legtöbbször szürke vagy sötétbarna, de a fehér és a fekete között sok más színárnyalat is előfordul. Feldolgozás előtt a felszőrt és a pehelyszőrt részben kézzel, részben kártoló és fésülő eljárások kombinációjával szétválasztják. A feldolgozás során a gyapjú mennyisége mintegy a felére csökken. Az anyagban maradó durva szálak mennyisége döntően meghatározza annak árát; a legdrágább az a gyapjú, amelyben a legkevesebb durva szőr maradt. A minőségi kasmírgyapjúban kevesebb mint öt százalék a durva szál, de első osztályúnak az egy százaléknál kevesebb durva szálat tartalmazó kasmírpulóver számít. A szálak átmérője a legjobb minőségű juhgyapjúéval vetekszik.
A kasmírkendőket részben vagy egészben pasmból, vagyis kecskeszőrből szőtték. A sálakat a XIX. században aszerint osztályozták, hogy házi vagy vadkecske szőréből készültek-e. Az előbbiek neve pasm sála, az utóbbiaké aszlí tús volt. Erre az időre a kasmírsálak Európában is divatba jöttek. 1870-re a kézi kasmírkészítés így is kis híján megszűnt. A 20. század közepén az indiai kormány nagy erőfeszítéseket tett az iparág feltámasztására - írja a Wikipédia.