Interjú Mácsár Andreával - "Azt csinálom, amit szeretek"
Színpompás hímzések, álomszerű textilek, természetes alapanyagok az alapjai Mácsár Andrea csodás és egyedi ékszereinek. Andrea szó szerint megálmodta első ékszerét, ám azóta már rengeteg új ötlettel állt elő és még mindig tele van tervekkel.
Hangulatos kis boltjában és egyben műhelyében találkoztunk Andreával, aki a kora reggeli időpont és a csepergő eső ellenére is mosolygósan fogadott minket, s egy csésze forró tea mellet mesélt nekünk a kezdetekről, jövőbeli terveiről.
Mindig is ékszerekkel szerettél volna foglalkozni?
Nem, eredetileg egészen mást tanultam, de már az általános iskolában is nagyon kreatív voltam. Később a barátnőm elhatározta, hogy közgazdasági szakközépiskolába megy, ezért én is úgy döntöttem, hogy akkor oda jelentkezem. Ezután matematika és számítástechnika irányban tanultam tovább gazdálkodási szakiránnyal, majd a főiskola után kimentem Németországba nyelvet tanulni. Másfél évig kint voltam, majd mikor lejárt a vízumom hazajöttem és elkezdtem tanítani. Nagyon szerettem tanítani, de amikor az első fizetésemet megkaptam - sose felejtem el 33.600 forint volt - arra gondoltam, hogy ezért tanultam ennyit, hogy még megélni se tudjak a fizetésemből. Elkezdtem magánórákat adni, ami úgy nézett ki, hogy a suliban fél háromig bent voltam, utána szakkörök, korrepetálások, majd a magánórák jöttek. Hétvégenként is tanítottam, így 3 hónap után teljesen kimerültem. Két hét szabit vettem ki majd feljöttem Pestre, ahol egy barátomat bekísértem az munkahelyére, ahonnan végül egy állással jöttem ki. Persze ezután felköltöztem és volt még pár állásom, az ékszerekkel azonban csak tavaly előtt decemberben kezdtem el foglalkozni.
Mi késztetett arra, hogy ékszertervezőnek állj?
Mint mondtam mindig is kreatív ember voltam, például Németországban patchwork tanfolyamra jártam, de azelőtt is mindig saját készítésű ajándékokat kaptak tőlem a barátaim. 5 és fél évvel ezelőtt ikerlányaim születtek, így főként velük foglalkoztam, de éreztem, hogy csinálnom kell valamit, de nem akartam 8 órában visszamenni dolgozni a lányok miatt. Egyik éjszaka azonban felsírt az egyik lányom és ahogyan felkeltem eszembe jutott, hogy ékszerekről álmodtam. Még a foltvarró tanfolyamon tanultunk ilyen technikákat is, így miután másnap elvittem a lányokat az óvodába, hazajöttem és elkészítettem a filclapra rögzített szalagrózsás ékszert. Ezután lassan én láttam el a baráti kört ékszerekkel, majd a Meskán kezdtem árulni, ahol elég nagy sikere volt az ékszereknek. Elég sokat fejlődtem a kezdetek óta, hisz mindig jön egy új ötlet, amit aztán továbbfejlesztek.
Hogy találtál rá a mostani stílusodra?
A szalagrózsák után volt egy időszakom, amikor fémalapokkal kezdtem dolgozni, de nem volt testhezálló. Ekkor jött a textil, ami színes és annyi lehetőség rejlik benne. Már csak az volt a kérdés, hogy mire rögzítsem. Egy hétvégén hazaugrottunk a szüleimhez, ahol apukám épp fenyőfát fűrészelt, aminek annyira intenzív volt az illata, hogy tudtam, megtaláltam azt, amit eddig kerestem. Még a vacsora során elmondtam az amúgy asztalosként dolgozó apukámnak az ötletem, erre ő lerohant a műhelybe és felhozott egy rakat fenyőlapot. Az első keret ekkor még fogpiszkálóból készült el, később a fűrészelgetés, ragasztgatás során alakult ki a mai technikánk.
Miért pont az ékszerek?
Igazából a szalagrózsás darab után már minden jött magától, de előtte azonban volt egy kisebb kitérőm, mert elkezdtem foltvarrott lámpaburákat is készíteni. Mindig is vonzott a textil, a varrás és a természetes alapanyagok.
Mi inspirál egy ékszer létrehozásához?
Sokszor van olyan, hogy az utcán meglátok egy embert, akinek semmi sincs a nyakában és ilyenkor elkezdek neki képzeletben nyakláncot tervezni. Az ékszereim nagy része a kezdetekkor szinte csak virágmotívumokra épült, hisz érdekelnek a természetből vett formák, színek, így például a legutolsó nagyobb témám a pávák körül csoportosul.
Hogyan készül el egy Mácsár Andrea ékszer?
Kitalálom a formát, ezután a grafikus megrajzolja az elképzeléseimet, elkészülnek a falapok. Ha a munkatársunk legyártja a falapokat, akkor jön a lazúrozás, a csiszolás, végül hozzám kerül az alap, ahol én feldolgozom a textillel. Sokszor a forma születik meg elsőnek, de olyanra is volt már példa, hogy a textilt nézegetve jutott eszembe valami.
Melyik munkafázist tartod a legnehezebbnek?
A kivitelezés az elején nagyon nehéz volt, de mára már összeállít, hogy mit akarok és azok az emberek is megvannak, akik úgy dolgoznak, ahogyan én szeretném. Talán az eladás még egy nehéz műfaj.
Mikor indítottad el a boltot, a Facebook oldalt és a webshopot?
Legelőször a Facebook oldal született meg, az akkor indult, amikor az első ékszereket terveztem. A boltot tavaly áprilisban vettük, de mivel nagyon rossz állapotban volt, apukám segítségével kellett helyrehoznom, így végül tavaly szeptemberben nyithattunk meg. A webshop még nagyon friss, talán egy hónapja, hogy elindult.
Oldalak
Hasonló cikkek
