A nő, aki suttog a zajban, mégis mindenki hallja - Bódis Boglárka, az Elysian tervezője
Hogyan tud egy nő úgy feltűnő lenni, hogy közben stílusos és visszafogott? Hogyan képes egy tervező a letisztult, kifinomult eleganciával hangosabb lenni a zajos divatéletben, mint a futurisztikus, modern, dekadens trendek, amelyek üvöltenek a 21. században? Többek között ezekre a kérdésekre válaszol Bódis Boglárka, aki számára a hitelesség a legfontosabb.
FemDivat - a magyar tervezők blogja
(1).webp)
Női magazinként a divat, mint téma mindig is rendkívül fontos volt a Femcafe.hu számára. Régóta nagy vágyunk, hogy a nemzetközi szinten is egyre népszerűbb és elismertebb magyar tervezőinket jobban megismertessük az olvasóinkkal. Ez a küldetése a FemDivatnak, mely arra hivatott, hogy bemutassa a hazai divatélet kiemelkedő és feltörekvő szereplőit egy valódi, őszinte, autentikus szűrőn keresztül, aminek keretében talán olyat is merünk kérdezni, amit más nem. A szerző: Huszár Bianka.
Suttogni a zajban - interjú Bódis Boglárkával
Nem kérdeztem meg tőle, de ha Bódis Boglárkát a mottójáról faggatnánk, biztosan az lenne, hogy "a kevesebb több". Nagyon tetszett a megfogalmazása, miszerint a mai modern, polgárpukkasztó trendek és a Covidnak köszönhető digitalizáció olyan zajt teremtett a divatéletben, hogy mindenki túl akarja kiabálni a másikat, hogy meghallják. Az Elysian tervezője pont az ellenkezőjét vallja: ő - saját szavaival élve - inkább suttog, és így talán még nagyobb is a hangja, többen odafigyelnek rá. Valahol az elegancia lényege is ez lenne: a visszafogott stílus, amely nem rejti el, hangsúlyozza a nőiességet, de sohasem közönséges módon. Többek között erről beszélgettem a magyar designerrel, aki őszintén és kendőzetlenül mondta el véleményét a hazai nők stílusáról, terveiről, az alkotói folyamatról, aktuális trendekről és fenntarthatóságról.
Az Elysian ruhákról a párizsi divat jut eszembe. Egy kifinomult, páratlan stílusérzékkel rendelkező nő, akinek védjegye a francia sikk. Ha jól sejtem, te is valami hasonló életérzést szeretnél közvetíteni. Milyen a múzsád, akire tervezel?
Ezt már az elején megfogalmaztam, amikor elindult a márka. Az Elysian szó egy francia melléknév, azt jelenti: szép, tökéletes, békés. Ezek számomra nagyon fontos értékek, és azt szeretném, hogy az Elysianból is ez a harmónia áradjon. A brandhez egy olyan nőt képzelek magam elé, aki egyszerre tud törékeny és erős lenni. Az Elysian-nő egy igazi felfedező, aki kíváncsi a világra, imád utazni és új helyeket megismerni, mindenre nyitott. Jellemző rá a letisztultság, a kifinomult elegancia és az a fajta nőiesség, ami sohasem közönséges.
Az ilyen nők a célszegmensed is?
A legtöbb vásárlónk olyan nő, aki helytáll az életében, saját értékek szerint éli az életét. Általában dolgozó, gyakran vezető pozícióban lévő emberek, akik szeretik azt, hogy nők. Számomra fontos, hogy az öltözködéssel segítsek nekik, hogy úgy tudjanak nők maradni, hogy ne legyenek kihívóak, a ruha ne legyen közönséges, de mégis egy ízig-vérig nő viselje azt.
A brand a klasszikus eleganciát testesíti meg, de egyre inkább érződik a mai divaton, hogy valami egészen más irányba haladnak a trendek. Hogyan tudsz lépést tartani, azonosulni ezekkel a nagyon modern, már-már futurisztikus, őrült irányzatokkal?
Az új kollekció esetében például - amelyet bemutattunk a milánói divathéten – úgy érzem, hogy egy kicsit modernebb vonalat tudtunk megmutatni a márkából. Nem akarom, hogy futurisztikus, avantgard legyen, inkább azt, hogy frissnek hasson. Egy Elysian ruha soha nem lesz túldíszített, az a fontos, hogy úgy legyen nőies, hogy közben modern. Mindig nézem a trendriportokat, de csak azokat az irányzatokat építem be, amelyek közel állnak a márkához. Ez az időszak azért is nehéz, mert mindenki digitálisan van jelen, és sokan azt gondolják, akkor tud valaki érvényesülni a zajban - ami körülvesz minket -, ha feltűnő és hangosabb, mint a többiek. Én más szellemiséget képviselek, a zajban a suttogást.
Itt a tavasz, az előrejelzések szerint pedig ismét hódítanak majd a pasztell, neutrális árnyalatok, viszont mellettük az élénk színek is előtérbe kerülnek. Utóbbi kategóriában kevesebbet alkotsz, inkább a visszafogottság jellemez ilyen téren.
Azért be szoktam illeszteni az élénk színeket is a neutrális - kimondottan Elysianra jellemző - színek mellé, főként a kifutóra. A legutóbbi tavaszi/nyári kollekcióban visszafogottan jelennek meg az erős árnyalatok, az egy kimondottan pasztell világ lett tört fehérrel, feketével, arannyal, homok színnel, menta zölddel. Az utóbbi időszak nehéz volt, mert egy tervezőnek gondolnia kellett arra is, hogy egy korlátozottabb anyagellátással mit tud alkotni. A nemrég bemutatott őszi/téli repertoárban viszont már megjelentek a vibráló színek is - ez egy természet ihlette kollekció, gyakorlatilag egy erdőt képzeltem el, ahogy átváltoznak a levelek és lehullnak. A zöld, a sárga is megjelent az összeállításban, meg is jegyezték, hogy wow, ez mennyire új. Az emberek alapvetően szeretik a színeket, ezért kell is kísérletezni velük.
Mi az, ami benne tart téged az állandó alkotói folyamatban? Nincs két egyforma ruhád - maximum nagyon hasonló, de mindig hozzáadsz az új darabokhoz valamit, amit addig még nem láttunk. Hogyan kell elképzelni a tervezési folyamatot A-tól Z-ig?
Úgy szoktam leírni a tervezési folyamatot, mint egy történetmesélést. Az egyik történet után jön a másik. Mindig vannak olyan, egyik szezonból a másikba átkerülő modellek, amelyek a folytonosságot adják - ami például megjelenik a tavasz/nyárban, lehet, hogy egy másik anyagból, de nagyon hasonló fazonnal és felépítéssel ott lesz az ősz/télben is. Szerintem ettől lesz állandó egy márka stílusa. Alapvetően mindig találok egy történetet, amelyhez igazítom a kollekciókat. Amíg nincs meg a sztori, addig nem tudok tervezni sem. Egy kollekció születése négy-hat hónap. Gyakorlatilag egész évben - mivel kettőt bemutatunk - folyik a munka. Ha megvan az inspiráció, felállítom a kollekció mátrixomat - milyen anyagokkal, színekkel szeretnék dolgozni, mi lesz hangsúlyos a repertoárban, hány nadrág, szoknya, ruha lesz. Ezek után finomhangolásokkal összeáll a kész terv, majd mintákat szabunk, közben pedig gyakran változtatok/változtatunk. A mintadarabok elkészítése után elkezdődik a fotózás, a kampány és a lookbook összeállítása. A végén pedig a három másodpercnyi csillogás - amikor kiállunk a kifutóra és meghajolunk. Aztán kezdődik elölről az egész - nevet.
Milyen anyagokkal dolgozol?
Nagyon szeretem azokat, amelyek lágy esésűek - a selymet például. Szeretem az áttetszőséget is, azzal játszani, ez az egyik védjegye a márkának. Ezen kívül a kontrasztokat is kedvelem, számomra izgalmas egy gyapjú-kasmír párosítása organzával vagy bőrrel.
Milyen anyaggal soha nem dolgoznál?
Hú, ezt még sosem kérdezte senki - nevet. Mintás anyagokhoz alapvetően nem nyúlok, maximum ha magam tervezem - az egyediség jegyében. Inkább színt tudok mondani, a lila nagyon távol áll tőlem, nem igazán láthattok majd ebben az árnyalatban Elysian kollekciót.
Hány darab ruha kerül egy-egy kollekcióba?
Van egy átlag, ha lookok számában gondolkozunk, akkor 20-25, ha pedig konkrét darab számban, 25-40-et mondanék.
Hogyan írnád le a magyar nők stílusát? Nagyjából a világ divatfővárosaihoz tudunk társítani egy-egy kifejezést. Párizs sikkes, New York modern, Milánó szenvedélyes. Mi Budapest trendszava?
Változatos. Amikor utazunk, a férjemmel azt játszuk, hogy megpróbáljuk az utca embereiből kiszúrni, ki az igazi olasz nő, ki a francia és így tovább. A magyar divatot nem tudom így meghatározni, szerintem nem alakult ki egy tipikus trendvonal. Ha egy olasz nőt képzelek magam elé, akkor egy fekete ruhában - nadrágban, garbóban - álló nő van előttem valamilyen nagy ékszerrel. Ha francia, akkor egy Marion Cotillard arcú, kis szoknyás, balerina cipős hölgy képe jelenik meg egy jó táskával. Nem tudom lemodellezni a budapesti nőt - annyi stílus van jelen egyszerre, ami tetszik az embereknek, hogy nem tudnám meghatározni trendszavunkat.
Egyébként is inkább a nyugati kultúrákat másoljuk...
Így van. Aki megengedheti magának, hogy a nagy luxusmárkákat viselje, akkor sem biztos, hogy stílusosan teszi. Úgy gondolom, kevés nő van, aki leteszi a voksát egy bizonyos stílus és márka mellett. Általában probléma, hogy Magyarországon sincsenek igazi múzsák, sok nagyon eltérő stílusú márkát viselnek az ismertebb nők is, és ez kár, hogy így van. Nagyon tisztelem azokat a magyar vásárlókat, akik támogatják a hazai tervezőket - ha meg kell jelenni valahol, akkor tőlük választanak. Ehhez elég négy-öt olyan márka, amely közel áll az ízlésükhöz, és azok közül válogathatnak. Számomra ők az igazán fontosak, mert hitelesek - ez a legjobb szó rájuk.
Van olyan divatbaki, amit nem lehet megbocsátani?
Nekem a leggingsszel való kapcsolat bámulatos. Ahogy szokták mondani, a leggings nem nadrág. A fast fashionnek köszönhetően visszatért a darab, de szerintem ez továbbra is egy kiegészítő.
Ha valaki esküvői ruhát szeretne tőled, annak a szolgáltatásnak milyen lépései vannak?
Vannak mintadarabok, kollekciós darabok. Ha ilyet szeretne valaki, akkor eljön és rászabjuk az új ruhát, miután levettük a méreteit. Az esküvői ruha más kategória. Nekünk nincs esküvői kollekciónk, mert mindenkire egyedi ruhát gyártunk. Közösen, személyesen ötletelünk. Azok a darabok, amelyek a webshopban találhatók pedig a mérettáblázathoz vannak igazítva. Sokan Pinterest gyűjteménnyel érkeznek, ami azért nehéz, mert meg kell értetnem, hogy egy ruha nem lehet egyszerre letisztult, minimalista és romantikus, de vagány is. Olyan sincs, hogy valaki hoz egy képet, hogy olyan ruhát szeretne. Nem másolunk, maximum ötletet szerzünk és abból dolgozunk. Egy másik tervező ruháját a sajátomként eladni nem lenne etikus. Arra szoktam figyelmeztetni a menyasszonyokat, hogy ne felejtsék el, nem a ruha megy férjhez, hanem ők, és sokkal jobb érzés, amikor valaki azt mondja, "de gyönyörű vagy", mintha azt, "de gyönyörű a ruhád" az esküvőd napján.
Hazai és nemzetközi berkekben is elismert vagy már. Mi lesz a következő nagy mérföldkő a márka életében?
A nemzetközi piacra lépés fontos. A megjelenések a Magyar Divat & Design Ügynökség nemzetközi mentorprogramjának köszönhetően sikerültek, de például az értékesítési csatornák kiépítésében még kell fejlődni, hogy az Elysian ruhák külföldön is ismertek legyenek.
A divat az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra. Számodra mennyire fontos a környezettudatosság?
A fenntarthatóság részben jelenti az anyagok használatát. Ebbe beletartozik az is, hogy nem gyártunk és vásárolunk feleslegesen ruhákat. Én például a webshopot is úgy üzemeltetem, hogy on demand - igény alapú - vásárlást kínálunk, ami azt jelenti, hogy annyi fog az adott darabból készülni, amennyire megrendelés van. Így nem marad a nyakunkon extra mennyiség, amelytől aztán hatalmas leárazások mellett tudunk megszabadulni. Ezt nagyon fontosnak tartom. Ezen kívül lényeges még, hogy ne hagyjon nagy ökológiai lábnyomot a gyártás, Európában készüljenek a ruhák, hogy magyar varrónőket foglalkoztassunk, hogy az egész kiveszőben lévő szakmát életben tartsuk. Ha lehet, olyan alapanyagokat választok, amikben újrahasznosított szál van. Szerintem sok az emberek fejében ezzel a témával kapcsolatos tévhit, vegyük példaként a vegán bőrt, ami bár valóban tartalmaz növényi rostokat, még nem sikerült belőle kiiktatni a polimereket, azaz vegyi anyagokat. Lehet, hogy nem tartalmaz állati eredetű összetevőket, de nehezen lebomló műanyagot igen. A vegán bőr átmenet az állati bőr és a műbőr között.
Ha most kezdenéd el a pályát, van bármi, amit másképp csinálnál?
Egy minisztériumi székből kiszállva kezdtem a pályát. Gyerekkorom óta megvolt ez a kettősség, hogy vagy diplomata leszek vagy tervező. Így, hogy sok évet a nemzetközi kapcsolatok területén is dolgoztam, most pedig a divat az életem, mindkettőt sikerült megvalósítanom. Persze rengeteg dolgot tudok most is kamatoztatni, amit a korábbi munkám során megtapasztaltam. Örülök, hogy meghoztam a döntést és váltottam, mert a munkám a szenvedélyem.
Mi vár az Elysianra 2021-ben?
Nagyon hiányolom, hogy nincs személyes kapcsolat, elveszik a varázs. Próbáljuk lekövetni az aktuális eseményeket, megszületett például az otthoni kollekciónk, az Elysian OTTHONka, mert hiszem, hogy az tudja túlélni, aki a változásokhoz képes alkalmazkodni. Most az a cél, hogy tanuljunk, építkezzünk és várjuk, hogy visszakapjuk a régi életünket.
Fotók, leadfotó: Bódis Boglárka
Oldalak
Hasonló cikkek
