Amit a pánikbetegségről tudnod kell
A pánikbetegség kifejezést sokan használják annak ellenére, hogy csak kevesen tudják, mit is jelent valójában. Sajnos napjainkban egyre több ember szenved ebben a betegségben, sokan úgy, hogy nem is tudatosul bennük, mivel is állnak szemben.
Az egyik legelterjedtebb szorongásos betegség. Ennek oka, hogy más hasonló típusú betegségekhez képest a pániknak sokkal több a testi tünete. Érdekesség, hogy csak 1980 óta létezik az orvostudományban mint diagnózis, pedig ennél jóval régebbi probléma.
Tünetei
A tünetek közé sorolják a szapora szívműködést, légszomjat, remegést, izzadást és mellkasi fájdalmat, émelygést és gyomorgörcsöket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy valakinek csak akkor van pánikrohama, ha az összes felsorolt tünetet produkálja, hiszen ez egyénfüggő, akárcsak a kiváltó okok is. Sok beteg számol be arról, hogy olyan érzése van, mintha elszakadna a saját testétől és nem tudná irányítani azt.
A félelem
Ahogy a tünetek, úgy a kiváltó okuk is egyénfüggők. Gyakran nem lehet tudni, hogy egy adott helyzet vagy hely váltja-e ki a rohamot a betegből. Előfordul, hogy az illető nem bírja a tömeget, a bezártságot vagy a nagy tereket, de az is lehetséges, hogy egy korábban átélt pánikroham gondolata bénítja meg az embert.
A pánikbetegség nem összekeverendő a fóbiákkal, hiszen míg egy klausztrofóbiás a bezártságtól, addig a pánikbeteg a rosszulléttől fél. A fent említett tünetek depressziót és halálfélelmet is okozhatnak, melyek nehezítik a gyógyulást.
A betegek
A pánikbetegség a nőknél kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál. Életkort tekintve viszonylag fiatalon, már 20 éves kor környékén kialakulhat, de nem ritka a 40-es korosztályban sem.
Ha már volt valakinek pánikrohama, nem jelenti feltétlenül azt, hogy pánikbeteg. Betegnek az minősül, akinek érezhetően romlik az életminősége, mert például nem mer tömegközlekedési eszközre szállni, kimenni az utcára vagy bemenni egy közértbe.
Gyógymód
A pánikbetegség sajnos nem azok közé a betegségek közé tartozik, melyeket könnyen lehet gyógyítani. A betegek egyrésze magát hibáztatja, míg mások szégyellik félelmeiket, így kevesen vállalják fel, hogy segítségre van szükségük.
A betegség leküzdéséhez több út vezethet. Az eredmények egyénfüggőek, kinek a pszichológus, kinek a pszichiáter szakember, kinek a természetgyógyász-kineziológus válik be, de elsősorban életmódváltásra van ilyenkor szükség. A betegek jelentős része megpróbál különböző természetgyógyászati eszközökkel, agykontrollal vagy nyugtató légző gyakorlatokkal a pánik ellen kisebb-nagyobb sikerrel küzdeni. A súlyosabb esetek már pszichiátriai kezelésre szorulnak, őket gyógyszerekkel, többnyire antidepresszánsokkal kezelik.
Oldalak
