Singh Viki megrázó vallomása: Rémálom volt a karácsony gyerekkoromban!
A gyönyörű énekesnő őszintén mesélt arról, korábban miért nem élte meg örömtelinek az ünnepeket.
MikulásGyár 2018 - Adni jó!
Nehéz sorsa volt
Singh Vikit nemcsak gyönyörű hangjáról, hanem mindig vidám, őszinte mosolyáról is könnyű megismerni. Az énekesnőről azonban csak nagyon kevesen tudják, hogy boldogsága mögött hosszú idő és rengeteg munka áll. A részben indiai származású énekesnő évekig zenekarával hajózott világszerte, a szélesebb nagyközönség pedig már számos hazai híresség vokalistájaként is ismerhette, mielőtt bemutatkozott volna önállóan is a 2014-es Rising Starban, de csak 2018 hozta meg számára a valódi áttörést. Menedzsmentet váltott, támogató és hűséges párra talált és külső megjelenésében is teljesen átalakult. Viki most szárnyal és az új magabiztosság most lehetőséget adott számára, hogy szembe nézzen múltbéli sérelmeivel is. A MikulásGyár fellépőjeként kérdeztük az énekesnőt a jótékonykodásról, a karácsonyról és az ehhez kapcsolódó, többnyire fájdalmas emlékeiről.
A MikulásGyár idén is több ünnepi koncerttel várja az adományozókat, amelyekben téged is láthat és hallhat a közönség. Milyen érzés számodra egy ilyen ügy mellé állni?
Ez nem az első MikulásGyáros szereplésem, a korábbi években már kétszer is felléptem vendégelőadóként. Abszolút szimpatizálok a kezdeményezéssel. A koncertemet úgy állítottam össze, hogy elsősorban gyerekeknek kedvezek: Disney-filmek betétdalait és karácsonyi dalokat fogok énekelni. Egyébként minden gyerekekkel vagy állatokkal kapcsolatos jótékonysági akciónak oszlopos tagja vagyok, legyen szó egy-egy koncertről vagy akár tényleges fizikai segítségről. A Noé Állatotthonban többször is jártam már, ahol néhány zenésztársammal együtt takarítottunk és segítettünk a gondozóknak.
Mennyire jellemző rád, hogy pénzadománnyal segítesz?
Amikor megengedhetem magamnak, alkalmanként pénzadománnyal is támogatok egy-egy szervezetet vagy rászorulót. Aki ismeri az életemet, az jól tudja, hogy elég hányattatott sorsom volt, nehéz gyerekkor jutott nekem. Soha senkire nem számíthattam és mindent egymagam értem el. Nem tehettem meg, hogy segítsek, mert sokszor én magam szorultam más támogatására. Az új menedzsment, aki felkarolt és életem szerelme, Tomi kellettek ahhoz, hogy végre minden összeálljon. Ha ez így tud folytatódni a jövőben, én lennék a legboldogabb, ha azok közé a hírességekhez csatlakozhatnék, akik nemcsak a fellépéseikkel szolgálhatnak egy-egy jó ügyet vagy rászorulókat, hanem akár több millió forinttal tudnék segíteni a bajbajutottakon. A MikulásGyár akciója egyébként azért is szimpatikus nekem, mert pénzt nem fogadnak el, csak tárgyi felajánlásokat várnak az emberektől, ezért a kevésbé tehetősöknek is lehetőségük van arra, hogy támogassák azokat, akiknek a karácsony is a nélkülözésről szól.
A nehéz gyerekkor - ezek szerint - a karácsonyoki emlékeidre is rányomta a bélyegét…
Sajnos nekem nagyon rossz emlékeim vannak a karácsonyról. A szüleim elváltak és mindig ment a veszekedés, hogy szenteste kivel legyek éppen, folyton ingáznom kellett anyukám és apukám között. Mindig azzal telt a karácsony, hogy vándoroltam egyik veszekedésből a másikba. Nem éltünk jól, anyu nagyon nehezen tudott eltartani, olykor ételre is alig jutott. Nem tudta biztosítani azt a hátteret, hogy a karácsony egy csodálatos, meghitt élmény legyen. Apunál jobb körülmények voltak ugyan, de mindig kívülállónak éreztem magam az új családjában. Igazából mindig alig vártam, hogy mehessek haza. Ezek az emlékek aztán szépen lassan kiölték belőlem azt, hogy boldogsággal tekintsek az év ezen időszakára. Évekig egyáltalán nem volt karácsonyfám, amikor elköltöztem otthonról, nem ünnepeltem. Ez az egész azóta fordult át bennem, amióta Tomi mellettem van.
Akkor idén már lesz helye nálad egy karácsonyfának?
Naná, lesz-lesz! Idén már a második közös karácsonyunkat töltjük és már nagyon várom, hogy hallgassam a karácsonyi zenéket és süthessem-főzhessem az ünnepi menüt. Nagy családlátogatást is tervezünk, meglátogatjuk a rokonokat, ajándékozunk, eszünk-iszunk, beszélgetünk. A. Az én családomból ez kimarad, édesanyám Amerikában él, édesapám pedig hol Indiában, hol Európa legkülönbözőbb pontjain van, de az ő életében nem hangsúlyos ez az ünnep. Nagyon hálás vagyok az életnek és a páromnak, hogy felnőtt fejjel megtanulhattam szeretni ezt a gyönyörű ünnepet.
Sok híresség csatlakozott a kezdeményezéshez.
Leadfotó: facebook.com/singhvikimusic
Oldalak
