Miért díszítünk fát karácsonykor?

Mi köze a karácsonyfának Jézus születéséhez? Miért helyezünk a fára díszeket? Honnan ered a szaloncukor? Ezeket a kérdéseket válaszoljuk meg, röviden.

A karácsonyfa díszítés hagyománya

Az ünnep egy régi hagyományra nyúlik vissza: az ősi vallásokban eredetileg a decemberi napfordulót ünnepelték. A keresztény egyház pedig 325-ben összekapcsolta a napfordulót Jézus születésével. Tehát ahogyan most ünnepeljük a karácsonyt, az valójában több kultúra keveredése: betlehemezés – amely a katolicizmushoz köthető, és a karácsonyfa-állítás – amely a reformációhoz. A betlehemezés a barokki szerzetesiskolákból indult, és az ott előadott történetek később a nép körében is megjelentek.

Az a szokás, hogy Jézus Krisztus születése napján fenyőt díszítünk, észak-német területről származik. A karácsonyfa díszei ősi szimbólumok. A fa csúcsára helyezett csillag a betlehemi csillagot jelképezi, amely a napkeleti bölcseket elvezette Jézus születésének helyére. Ma már leginkább üveggömbökkel díszítik a fát, de régebben almát aggattak az ágakra, amely a paradicsomi almára utalt, és a fenyő köré szerpentineket húztak, amely a bűnt megtestesítő kígyót szimbolizálták. A szaloncukor hagyománya csak Magyarországon létezik, valószínűleg arról a szalonról kapta a nevét, ahol a polgári családok felállították a fát. A különleges édességet házilag készítették és csomagolták, kizárólag karácsonykor. Érdekesség, hogy Jókai Mór a szaloncukrot szalonczukkedlinek nevezte, ugyanis a cukorka a német salonzuckerl szóból ered.

Fotó, lead: 123rf.com

Forrás: https://www.bumm.sk/archivum/2006/12/25/5580_miert-diszitunk-karacsonyfat