Tíz év randi tanulságai: íme a három alapszabály, ha párt keresel

Nem vagy túl sok

Volt egyszer egy Tinder-projektem. Az emlékezetes helyzetkomikumok és maximum közepesen romantikus protokolltalálkák után akadt egy ígéretes Tinder-randim: naplementés, kézenfogós, hazáig kísérős. Ezt követte hét további ígéretes randi a sráccal, oda voltam érte intenzíven, tetszett külsőre-belsőre egyaránt. De előremutató zene-füleimnek mondatok nem hagyták el a száját, inkább csak jól éreztük magunkat a ninja akadálypályán, a kerékpártúrán, a kézműves sörfeszten, ahová elkalandoztunk...

A nyolcadik randin nem bírtam magammal,megkérdeztem: ő mit lát belőlünk, hova tartunk ebben a meseszerű randizgatásban?

Klasszik női kérdés, mi nők nem tudunk csak úgy lenni, kell a megerősítés. A srác korrekt volt: kedvel meg minden, de úgy érzi, túl sok vagyok. Aucs. Kellett hozzá pár átpityergett este, hogy használható konklúzióra jussak: neki túl sok vagyok, de lesz olyan, akinek pont jó leszek. És ebben a könnyed átlendülésben segített drága naplóm meg az élettapasztalat, hogy elhiggyem, eddig is volt, ezután is lesz, aki elfogad ilyennek, amilyen vagyok. Élem a személyiségfejlesztést, szó sincs róla, hogy lepattannának rólam a visszajelzések, de úgy éreztem, ezzel a visszajelzéssel nincs dolgom.

És a jutalomfalat az élettől: a jelenlegi párom is megerősít, csak ő már másban, hogy nem vagyok sok. Na jó, őt is azonnal menekíteném a naplómmal együtt, ha ég a ház!

Leadfotó: Pexels.com