Miért a rosszfiúkra bukunk?

A mesebeli hercegről álmodunk, aki mindent megtesz értünk, de a valóságban azonban inkább azután a pasi után epekedünk, aki konkrétan semmibe vesz minket. Talán olykor még csípős megjegyzéseket is tesz külsőnkre, és egyáltalán nem törődik semmilyenfajta igényünkkel. Ez mi van?

Sok férfi véleménye egyezik ezen a téren. A magukat kedvesnek, aranyosnak és törődőnek valló pasik, ha lehetne, egyszerűen palotaforradalmat robbantanának ki a nemtörődöm bunkók ellen. Folyamatosan tőlünk kérdezgetik, hogy „de hát mit esztek ezeken?”, meg hogy „ez a jó nektek, akkor én is legyek ilyen?” Mi sem tudjuk ezt pontosan megfogalmazni, de íme pár lehetséges ok!

Magányos farkas
A bunkó, mindenbe beleszarós pasi azt a benyomást kelti, hogy képes magát eltartani. Mivel nem érdekli mások véleménye, valószínű nincs is rá szüksége. És ez vonz minket, a magányos harcos, aki képes az önállóságra, erejével meg tud minket védeni, akinek kemény, rideg szívét fel kell melegíteni. Ez egy igazi küldetés a női nem számára, megpróbálni a lehetetlent.

Kihívás
Mindenki keresi az életében az új kihívásokat, ezek által fejlődünk. Egy vérbeli kőbunkó meghódítására tett próbálkozás körülbelül olyan szintű mércét üt meg, mintha a Mount Everest megmászását próbálnánk megúszni lábujj fagyás nélkül egy sima nylon zokniban. Ez azért elég kemény.

Anyai ösztönök
Az ilyenfajta pasiknak általában nem volt rendben valami a gyerekkorukkal, valamit megpróbálnak kompenzálni, és ezért veszik semmibe a nőket. Az érzelmi intelligenciájuk valószínű valahol kamaszkorban, vagy még előbb megragadt. Nekünk pedig vigyáznunk és óvnunk kell e kisgyerekeket, hisz ők nem tehetnek semmiről. Gyenge pillanatainkban nevelni is megpróbáljuk őket, de mivel a dackorszakból még nem nőttek ki, ez lehetetlen küldetés.