Mi lesz veled szerelem?
Minden kapcsolatba eljön az az idő, amikor az addig lángoló szerelem átlép valami egész másba. Hogy mi az, ami átveszi a szerelem helyét? Talán a szeretet, megszokás, tisztelet, vagy a megalkuvás.
Szomorú tény, de semmi sem örök. Így
a szerelem sem. Hiába érezzük azt, hogy párunk az igazi nagy Ő, vele képzeljük el a jövőnket és senki másra nem vágyunk, egy idő után valami megváltozik. Felszáll a rózsaszín köd és más fényben látjuk a kapcsolatunkat és párunkat. Hogy mi lehet az oka a változásnak? Lehet, hogy ez egy elkerülhetetlen folyamat, vagy a bennünk és párunkban zajló átalakulás eredményezi az elhidegülést?
Amikor a szerelem átalakul
Sokszor észre sem vesszük azt a hajszálvékony vonalat, ami a szerelem és a megszokás között húzódik. Azonban minden kapcsolatban természetes folyamat, hogy egy bizonyos idő elteltével, amikor a felek már megszokták, megismerték egymást és összecsiszolódtak, a szerelem helyét átveszi a megszokás. Hiszen eljutottunk egy olyan szintre, ahol már elfelejtjük azt az érzést, milyen lenne nélküle. Egyszerűen természetessé válik, hogy mi ketten össze tartozunk és már nem kell megharcolni egymásért.
Azonban az igazi munka csak most kezdődik. Mivel ha hosszan tartó, szenvedélyes, élettel és újdonságokkal teli kapcsolatra vágyunk, nap mint nap meg kell érte küzdenünk. Ha a megszokások rabjaivá válunk és nem dolgozunk a szerelemért, akkor az hamar odébb áll és ott találjuk magunkat egy üres, unalmas, ellaposodott kapcsolat romjai között. Hogy mi lenne a tökéletes kapcsolat titka? Ilyen kapcsolat nem létezik, csak annyit tehetünk, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk magunkból és nem hagyjuk, hogy a megszokás átvegye a szerepet a mindennapjainkban. Ám ez nem sokszor sikerül.
A szakítás felé vezető út
Nehéz felismerni hol is kezd lefelé ívelni egy kapcsolat, főleg ha a felek már hosszú évek óta együtt vannak. Azonban eljön az idő, hogy már nem vágyunk annyira a másik társaságára, előfordulhat, hogy egyszerűen untat minket, az az ember, akinek eddig minden szavát ittuk. Egyre inkább észrevesszük azokat a dolgait, amelyek idegesítenek minket, és úgy bántjuk meg őt szavainkkal és tetteinkkel, hogy mi észre sem vesszük azt. Ha nem szánunk egymásra elég időt, egyre jobban elhidegülünk egymástól és bezárkózunk. Azonban miután időbe felismerjük a helyzetet tehetünk a kapcsolatunkért, de ha hagyjuk, hogy csak sodródjunk az árral, az egyik vagy a másik fél előbb-utóbb megunja.
De hova tűnik a szerelem? Hol van már az a bizsergető érzés, amit akkor éreztünk, amikor vele lehettünk? Sokszor már rég lezártuk magunkban a kapcsolatot, de képtelenek vagyunk lépni. Félünk az ismeretlentől és annyira megszoktuk a másikat, hogy hiába vagyunk boldogtalanok, nem is merjük bevallani még magunknak sem, hogy már nem működik a kapcsolat. Előfordulhat, hogy addig húzzuk a dolgot, amíg a szerelem nem szeretetté, hanem gyűlöletté válik.
Pont ezért kell időben lépni. Hiszen senki sem gondolná, hogy egy eddig szerelemtől izzó kapcsolat a gyűlölet süllyesztőjébe végzi. Ha hiszünk még abban, hogy újra életre lehet kelteni a szenvedélyt, ne késlekedjünk. Viszont ha csak a megszokás, és a félelem az ismeretlentől tart minket vissza egy új kezdettől, minél hamarabb szedjük össze a bátorságot, hogy a legminimálisabb érzelmi sérülés nélkül lépjünk ki a kapcsolatból. A szakítás semmilyen formában nem könnyű dolog, de ilyen helyzetben a megalkuvás a lehető legrosszabb döntés.
Oldalak
