Egy társkereső naplója

24 óra, 2 lány, 73 ajánlat, 56 személy, 1 lebukás. Az általam elvégzett kísérlet számokban. És hogy mi volt a kitűzött cél? Körülbelül annyi, hogy bemutassam, mire kell felkészülnie annak, aki valamilyen oknál fogva az interneten próbál ismerkedni, esetleg párt találni.

A kísérlet nem bizonyult túlzottan eszközigényesnek: szükség volt egy társkereső oldalra és önmagamra. Igaz, a cikk első mondatában két lányt említettem, ez azonban nem felel meg teljesen a valóságnak. Ugyanis egyszerűen fogtam a saját személyiségem, két részre osztottam, így született meg a két karakter. Egyikőjük – Ilcsi – kapta meg a kicsit visszahúzódóbb oldalamat, míg a lazább, életvidámabb tulajdonságaimat Otibabynek adtam.

A két hölgyemény nincs mindig túl jó viszonyban egymással, amikor az egyik szórakozni szeretne, a másik inkább otthon maradna egy jó könyvvel, egy-egy vizsga előtt pedig a szorgalmasabbik igencsak dühös szokott lenni arra, aki inkább az ágyban lustálkodik az előadások látogatása helyett. A nézeteltérések ellenére a két lány együtt indult erre a különös „párvadászatra”, együtt készítették el az egyik társkereső weboldalon az adatlapjukat. Ilcsi egy olyan képet töltött fel önmagáról, amin szemüvegben, melegítőben, smink nélkül szerepel, Oti pedig egy kicsit attraktívabb megjelenéssel állt a kamera elé: kihívóbb öltözet, szép frizura és smink.

A kísérlet lényegét feltehetőleg már megsejtette a kedves Olvasó: arra voltam kíváncsi, milyen eltérések tapasztalhatók, ha ugyanaz a lány személyiségének más-más oldalát mutatja meg. Mikor elkészültek az adatlapok, úgy számoltam, körülbelül öt napra lesz szükségem, hogy egyoldalnyi terjedelemben beszámolhassak a tapasztalataimról. Két órának kellett eltelnie ahhoz, hogy belássam, bőven elég lesz 24 óra. Még szerencse, a végére ugyanis már halványan észleltem magamon a skizofrénia jeleit…

Mindkét lány „profiljából” kiderült, hogy 20 és 30 év közötti, egyedülálló férfiak jelentkezését várják ismerkedés céljából. Egy nap alatt a két lányt 53 férfi, 1 pár és 1 nő kereste meg valamilyen formában, közülük tizenegyen mindkettőjüket – a 11 kevésbé válogatós jelentkező közül pedig csupán egyetlenegy volt, aki észrevette az egyértelmű személyazonosságot. Tizennégyen eleve nem a megszabott korcsoporthoz tartoztak, a legfiatalabb érdeklődő 14, a legidősebb 59 éves volt. Emiatt azonban nincs jogom panaszkodni, az internetes társkeresés során a potenciális jelöltek körét leszűkíthetjük rengeteg paraméter – kor, súly, magasság, lakhely, hajszín, érdeklődési kör, stb. – szerint, a megkeresések milyenségét azonban még a moderátorok sem képesek befolyásolni. Az adott oldalon a kapcsolatfelvételnek több módja is van: ha valaki felkelti az érdeklődésünket, írhatunk neki levelet, barátnak jelölhetjük, illetve „flörtölhetünk” vele, vagyis puszit, mosolyt, stb. küldhetünk neki, ezekhez mellékelhetünk személyes üzenetet is.

Most pedig térjünk rá végre a konkrét eredményekre, hiszen engem is ezek érdekeltek leginkább. Oti adatlapját 278-an tekintették meg, 18-an flörtöltek vele, 9-en jelölték barátnak, és 19 levelet kapott. Ebből 4 levél teljesen igényes volt, 2 egyértelműen sablon üzenet – az egyik esetben az érdeklődő véletlenül egy másik lány nevét felejtette a megszólításban -, 8 nem volt hosszabb egy sornál, 5 pedig szexuális ajánlatot tartalmazott – a flörtökhöz kapcsolt személyes üzenetek közül kettő volt hasonló tartalmú.

Ilcsi adatlapját csupán 94-en látogatták meg, 9-en flörtöltek, 2-en akartak barátkozni vele, és 16 levél érkezett a postaládájába. Azonban ebben a kísérletben is igazolódott, hogy a mennyiség és a minőség nem feltétlenül egyenesen arányos egymással. A visszahúzódóbb lány érdeklői közül ugyanis 10-en nagyon kedves levél megfogalmazására voltak képesek. Egyetlen sablon üzenetet kapott, természetesen attól az úrtól, aki Oti nevét nem volt képes beilleszteni az üzenetébe – ezúttal ezt a nehéz feladatot sikerült megoldania. Egysoros levéllel pedig csupán 2-en próbálkoztak. A konzervatív beállítottságot jól tükröző adatlap sem volt azonban elég ahhoz, hogy távol tartsa a kalandot keresőket, Ilcsi levélben 3, a flörtök között pedig 2 intim tartalommal bíró ajánlatot kapott.

A kísérlet 24 órája alatt sem Oti, sem Ilcsi nem esett halálos szerelembe. Még szerencse, nehéz lett volna megoldani, hogy csak az egyik lány jelenjen meg egy esetleges randevún! Mi a tanulság? Ha valaki internetes társkeresésre adja a fejét, igyekezzen a lehető legőszintébben bemutatni önmagát, és minél pontosabban megfogalmazni az elvárásait. Persze fel kell készülni arra, hogy eme lépések után sem a mesebeli herceg küld majd üzeneteket.

Mindazonáltal ezen tapasztalatok ismertetése után sem jelenteném ki, hogy az internetes társkeresés egy reménytelen, felesleges próbálkozás. A kísérlet helyszínéül szolgáló oldal pont az elmúlt hónapokban jelentette meg első könyvét, amely az eddigi sikertörténeteket tartalmazta. És ha a regisztráltaknak csak egy egészen apró töredéke ennek a párkeresési módszernek köszönhetően talált egymásra, és lelte meg a boldogságot, hogy állíthatnánk, hogy nem éri meg működtetni az ilyen oldalakat? Igaz, sok elmeháborodott „portyázik” az interneten, de ha belegondolunk, nagyjából ugyanakkora arányban vannak jelen, mint a való életben…

Szemerédi Orsolya