Beleszerettem a legjobb barátomba - Mit tegyek?

A férfi-nő barátság mindig is megosztotta a közvéleményt. Egyesek szerint lehetetlen, mások szerint teljesen természetes egy ilyen kapcsolat. De mi van akkor, ha legkedvesebb fiúbarátunk iránti érzéseink valóban átalakulóban vannak? Lássuk, mit kezdhetünk egy ilyen jellegű problémával!
Évek óta tartó barátságból is kialakulhat szerelem, még ha mindig úgy érezted is, hogy sosem tudnál úgy ránézni. Aztán történik valami és kezdesz máshogy érezni vele kapcsolatban. Veled előfordult már?
Ez már szerelem?
De mégis mit lehet ilyenkor tenni? A legrosszabb, hogy jó barát lévén rögtön észre fogja venni rajtad, hogy valami nem stimmel. Tehát lehetőleg minél gyorsabban dönteni kéne ebben a nagyon is kínos helyzetben. Talán az első dolog, amit nem árt végiggondolni, hogy valóban szerelmes vagy-e, vagy ez csak fellángolás.
Például most estél át egy nehezebb időszakon, ami nagyon megviselt és ő volt a lelki támaszod, sok időt töltöttetek együtt, még közelebb kerültetek, túl jól vigasztal stb. Vagy már régóta nincs pasid és hirtelen önkéntelenül is ő lesz a potenciális jelölted. Hasonló esetekben valahol természetes is, hogy többet érzel iránta, de mielőtt szerelmet vallanál, kicsit gondolkozz el a dolgon, jó, ha eltelik némi idő, hátha közben elmúlik az érzés, mintha nem is lett volna.
Ha ezek után is úgy gondolod szerelembe estél, megtetted az első lépést a probléma megoldására. De ettől még sajnos sokkal nem lesz egyszerűbb a folytatás. Ha valóban szereted, kérdés, vajon ő hogyan érezhet, megvallhatod-e neki szerelmedet, vagy inkább tartsd titokban. Ha a barátod éppen jár valakivel, valószínűleg nem túl célszerű bekavarni. De még ha szingli is, megromolhat a kapcsolatotok, ha színt vallasz, ám ő nem viszonozza a szerelmedet. Kínos. Ilyen esetben szokott az ember lánya a föld alá süllyedni.
Fény derül a titokra
De egyáltalán hogyan avasd be a kis titkodba? Egy legjobb barátnak, lelki társnak, szövetségesnek hogyan lehet előadni, hogy bocs, beléd szerettem? Valószínűleg a „szerelem” konkrét megfogalmazását nem árt mellőzni, helyette inkább valami kevésbé sokkoló formában előállni a nagy hírrel. Mondjuk: az utóbbi időben úgy érzem, még közelebb kerültünk egymáshoz, megváltoztak az érzéseim irántad, ilyesmik. És hát talán az sem szerencsés, ha egy dumaparti közepén csak úgy bedobod a dolgot, ő meg hanyatt esik a döbbenettől. Ja és talán ne úgy kezd, hogy van egy rossz hírem. Persze minden barátság más, az ember maga érzi, hogyan érdemes közelíteni a másikhoz, nincsenek erre szabályok.
Nem utolsó sorban azt sem árt számba venni, mi van akkor, ha a barátod is hasonlóképpen érez? Na akkor meg te esel hanyatt a döbbenettől. Vagy a boldogságtól. Lehet azért, hogy ebben az esetben is furcsán fogjátok érezni magatokat az elején, végtére is egész addig teljesen más volt a kapcsolatotok, nem egyszerű váltani.
Hosszú távon a nyugodt lelki élet szempontjából talán az a legjobb megoldás, ha színt vall az ember, mert ha sokat agyalunk rajta, megkeseríti az életünket. Még az elutasítás is jobb, mint folyamatosan hazudni egy számunkra kedves embernek.