A tea ereje, avagy fogamzásgátlás a középkortól

A középkor egyik legelterjedtebb védekezési módszere a különböző teák erejében rejlett.
A középkor egyik legelterjedtebb védekezési módszere a különböző teák erejében rejlett.
Pontosabban rejlett volna ha segített volna bármit is. Azonban a 16. században egy anatómus Gabriel Falloppio talált egy hatékonyabb megoldást. Megnedvesített vászon óvszert készített a férfi társai számára. Azonban eme találmány leginkább az urak miatt alakulhatott ki, mivel Gabriel fő célja az volt, hogy a férfi kortársainak kitaláljon valami hasznosat a kor egyik legelterjedtebb betegsége, a vérbaj ellen. Kondom szerű alkalmazást már az ókorban is használtak, de az első írásos emlék erről maradt.
Maga a kondom szó egy 17. századi orvos neve. A sztori szerint Dr. Condom egy vászontokot készített a kicsapongó II. Károlynak, aki nem szeretett volna törvénytelen utódokat hagyni a jövő nemzedékei számára.
Az 1840-es években Hancock és Goodyear dolgozták ki a gumi vulkanizálásának eljárását. Ez a technológia lehetővé tette a gumióvszerek tömeges, ipari gyártását.
Évszázadokon át a nők félbevágott citromot helyeztek a méhnyakra, így hozva létre egyrészt a spermiumok továbbhaladását gátló fizikai akadályt, másrészt savas hüvelyi környezetet. Ennek mintájára a nőknek szánt első védőeszközt, a méhnyakra illeszthető gumiból készült sapkát a német Frederick Adolphe Wilde készítette el 1838-ban. A méhnyakról viasszal mintát vett, ennek alapján készítette le a kaucsuksapkát, így pontosan illett a méhszájra; menstruációkor le kellett szedni. 1882-ben egy Hesse nevű német orvos Mensinga álnéven ismertette a ma is használatos pesszáriumot, mely az 1930-as években a leggyakrabban felírt fogamzásgátló módszerré vált Európában.
Az első méhen belüli fogamzásgátló eszközök, az úgynevezett spirálok ősei a csirke villa alakú mellcsontjából készültek. Később fémből és aranyból készítettek hasonló eszközöket, ezen kezdetleges eszközök mérete, formája azonban sem a nők, sem a partnereik számára nem volt kényelmes.
Idővel azonban a születésszabályozás gondolata fokozatosan szalonképessé vált. Ez nagyrészt Thomas Maltusnak (1766-1834) köszönhető. Az angol közgazdász elmélete szerint a Föld lakossága hamarosan nagyobb lesz a rendelkezésre álló élelmiszerkészletnél. Elgondolását az eugenikusok karolták fel, 1860 körül Angliában Malthus Ligát alapítottak, a társaságnak voltak német és francia szervezetei is. Az egyik holland malthusianus csoport hozta létre 1882-ben a világ első születésszabályozási rendelését Aletta Jacobs doktor vezetése alatt, és csak Hollandiában hamarosan 30-ra szaporodott az ilyen intézmények száma. Jacobs doktor elkötelezett híve volt a pesszáriumnak, ezért nevezték el a későbbiekben ezt az eszközt Nagy-Britanniában holland sapkának.
Az osztrák Haberlandt végezte el az első kísérleteket századunk elején annak kiderítésére, hogy hormonokkal meg lehet-e akadályozni az emlősök petefészkében a petesejt kibocsátását, az ovulációt. Kísérleteihez azonban sok hormonra volt szükség, tiszta formában, de ez egy amerikai kutatóvegyész látványos felfedezéséig nem állt rendelkezésre, aki a mexikói őserdőkben található jamszgyökérből ezt nagy mennyiségben ki tudta vonni. A kezdeti biztató állatkísérleteket követően a progesztinek fogamzásgátló hatásának első klinikai kipróbálására Puerto Ricóban került sor, 1956-ban. Ennek nyomán, 1959-ben került az amerikai gyógyszertárakba az első kombinált fogamzásgátló tabletta, Enovid néven, kezdetben csak menstruációs problémák kezelésére, de 1960-tól már fogamzásgátlásra.
Amikor a Searle cég hozzáfogott a tömeges gyártáshoz, először az anyag "szennyeződéseit" küszöbölték ki. Az ily módon tiszta progesztogén egyes nőkben vérzési szabálytalanságot és áttöréses vérzést okozott, néhány még teherbe is esett. A cég kutatói lázasan keresni kezdték a kudarc okát. Kiderült, hogy a tisztítatlan készítmény 1%-nál valamivel több tüszőhormonszerű anyagot is tartalmazott, így azután sürgősen kiegészítették a tablettát ezzel a hatóanyaggal. A kombinált tüszőhormon és a progesztogén készítmény felfedezése tehát a véletlen műve volt, nem tudományos kísérlet eredménye.