A kapcsolatfüggők átka: totális önfeláldozás

Az emberek részéről valamilyen szintű tisztelet vagy áhítat övezi Rómeót és Júliát, akik a szerelmükért hajlandóak voltak feláldozni magukat. A valóságban azonban ez nem így működik: az igazi szerelemért a legritkább esetben kell feladnunk magunkat – bármi másért pedig egyszerűen nem éri meg. Te feláldozod önmagad?

Önmagad feladása
Természetesen nem vér- vagy életáldozatról beszélek. Amiről most szó van, talán még rosszabb, mint azok: a jellemed. Nincs annál ártalmasabb és megalázóbb, amikor már nem individuumként tekintenek rád: nem vagy önálló lény, csak a párkapcsolatod kontextusában kerülsz szóba, mint a másik velejárója. Ezt a másik pedig úgy éri el, hogy teljesen maga alá rendeli a jellemedet, kiszolgáltat saját magának. Már nem hétköznapi kompromisszumokat köttök, hanem mindig őt veszed figyelembe.

A kapcsolatfüggő lelkialkata
Ezt nem lehet mindenkinél elérni: az kell hozzá, hogy az alárendelt fél érzelmileg annyira függjön a másiktól, hogy el se tudja képzelni az életét nélküle. A „másik” alatt nem feltétlenül az éppen aktuális felet értem: ilyen lelkiállapot gyakrabban alakul ki olyan embereknél, akik szünet nélkül ugranak egyik kapcsolatból a másikba. Végül annyira hozzászoknak ahhoz, hogy van valakijük, hogy valósággal rettegnek a kifejezéstől: "egyedül lenni" – már ha egyáltalán rá mernek gondolni.

Éppen ezért kezdetben inkább „küzdenek” a viszonyukért, noha tudat alatt érzik, hogy hosszú távon nem éri meg, talán még a testük is jelzést bocsájt ki (például, nem megy úgy a szex, mint előtte). Végül pedig a „minden rendben” hamis, rózsaszín ködébe menekülnek. Nem hallgatnak önbecslésük utolsó, kétségbeesett kiáltására, sem közeli szeretteik hajtépéseire; minden áron párjuk elképzeléseinek szeretnének megfelelni, és mindent eltűrnek tőle.

A „másik”
A másik persze ezt lelkesen ki is használja. Olyan dolgokra kényszerít, amelyeket amúgy nem tennél meg, vagy olyan dolgokat tesz, amiket mástól nem viselnél el. Többnyire nem törődik veled, majd mikor már érzi, hogy a pohár inkább félig üres, mint teli, odavet egy aprócska figyelmes gesztust – s hidd el, az ilyen típusú emberek mindig tudják, mikor jön el ez a pont. Éppen ezért nehéz őket felismerni, de ha külső szemlélőként tekintesz magatokra, azonnal feltűnhet az alá-fölé rendelt viszony.