Taxi... Taxi? Kalandos utazás Budapestre
Úgy gondoltam, senkit nem fogok untatni azzal, hogy megszakítva egy rövid időre a német turnét, hazautazom némi Mary Poppins előadás miatt, de teljesen váratlan dolog történt.
Kalandos reggel
Ma dupla előadásom van, azaz du. 3 és este 7 órától, ami már önmagában is izgalmas, de tekintve, hogy Magyarországra is megérkezett a hó heves széllökések kíséretében, kicsit parázok. Repülőgéppel utazom, mert egyszerűen imádok repülni, de amiket olvastam egy-két időjárás-jelentésben, azok talán nem épp a legideálisabb körülmények. Remélem nem késünk, vagy ilyesmi... Attől nem tartok, hogy bármi gáz is lesz a levegőben, mert ahogy a pilóták szokták mondani, fönn még senki nem maradt… :) Szóval ilyet nem csináltam még, hogy azon a napon utazom, amikor két előadásom is van.
De a lényeg nem ez. Fölkeltem fél négykor (igen, hajnali fél 4!), pikk-pakk elkészültem (csak hogy legyen még egy utalás Mary Poppinsra) és elindultam a szállodából a vasútállomásra. Ott kellett fölszállnom egy S-Bahnra (városi gyorsvasút), ami közel negyven perc alatt röpít a repülőtérre. Nem volt olyan egyszerű megtalálni a megállót, amit ügyesen a vasútállomás alá rejtettek, de kis téblábolás után megtaláltam. Útközben két ember is segítséget kért tőlem, akik közül az egyiknek segíteni is tudtam, ami igazán nagy szó, tekintetbe véve, hogy rendelkezem némi nyelvi korláttal. Nem birtoklom kellőképp a német nyelvet. És ez a mai történet kulcsa.
Ez is pont most történik...
Történt ugyanis, hogy ugyan felszálltam az S-Bahnra, de az a belváros és a reptér között félúton megállt, és nem ment tovább. Igazából nem voltam magamnál, mert azé' elég álmos voltam, (vagyok, mert most még csak a gépen ülök, és hajnali 6 óra van). Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az emberek fennhangon hőzöngenek a vonaton, néhányan szitkozódnak, és hallom, hogy a vezető azt mondja, hogy innen taxival... Mi??? Van még hátra legalább húsz percnyi út! Hogy érti, hogy taxival? Erre mindenki pánikszerűen távozik a szerelvényről... Szerencsétlen vezető mondott egy csomó mindent, de mivel kicsit megijedtem, én is elkezdtem leszállni, próbáltam értelmezni a szavakat, de hirtelen teljesen elfelejtettem minden nyelven... Na, jó! Eddig se nagyon tudtam… :)
Tehát leszállt mindenki a vonatról és elindult a tömeg. Én is velük együtt. Ők legalább értették, hogy mi a stájsz. Egy perccel később egy buszmegállóban találtuk magunkat, ahol már állt két taxi, és mint a hiénák, rávetették magukat az emberek. De hát sajnos ötvenen nem férnek el két taxiban. Az egyik sofőr mondta, hogy ne aggódjon senki, mert hamarosan tíz taxi is jön. Így is lett. Kisvártatva sorba jöttek az autók. Általában személyautók, de nem egy kisbusz is volt. Mintha hallottam volna, hogy ingyen viszik el az embereket a reptérig, de mint már említettem, a hideg és a pánik ellenére is nagyon korán volt, és nem voltam biztos semmiben. De egy dolgot tudtam. Nem lehet semmi baj. Nem tudom, mitől volt bennem egyfajta megingathatatlan nyugalom, de volt. Persze a fejemben közben cikáztak a gondolatok: Na, milyen sok lesz vajon a taxi? Tényleg oda visznek, vagy ez valami rossz horrorfilm, ahol még az S-Bahn vezetője is be van avatva, meg a taxisok, és valami nagyszabású rablás és hasfelmetszés fog következni? Ugye ezen a jeges úton most nem fogunk balesetet szenvedni? Most komolyan... Milyen messze van már az a tetves repülőtér? Istenem! Miért nem figyeltem jobban a német órákon? Talán akkor Halász Mariann tanárnő is szívesebben tanított volna, ha mondjuk, figyelünk...
És eközben pedig a mellkasomban éreztem, hogy minden rendben van. Nem történhet semmi baj. És átjárt ez az érzés, miközben a fejem meg löktetett a sok gondolattól.
Aztán egy adott pillanatban az egyik utastársam, merthogy egy kilenc személyes kisbuszba ültem be heted magammal, hirtelen megtörte a csendet és mutatta, hogy valószínűleg ezért nem megy a vonat. Egy megálló felé mutatott, ahol sok kék színű villogós autó állt. Nem tudtam eldönteni, hogy rendőr vagy mentőautó, de valószínűleg mindkettő... Sejtelmem sincs mi történhetett.
Felszállás a repülőre
De végül minden gond nélkül megérkeztünk a repülőtérre, és amint kiszálltunk, kérdeztem a többiektől, hogy ez most tényleg ingyen van? Megkérdeztük a sofőrt is, aki csak legyintett és azt mondta "Persze!".
A fene gondolta, hogy ilyen kalandosra sikerül ez a hajnal.
Aztán a gépen ülve kezdtem kellemetlenül érezni magam. Már rég el kellett volna indulnunk, de mivel nagyon hideg van, egy sor fontos feladatot hajtottak végre a gépen. Ezek között is a legfontosabb a szárnyak jégtelenítése. Véletlenül ugyan, de készítettem erről egy gyorsított felvételt. (TimeLaps)
Oldalak
