Amiért a férfiak nem értik a menstruáló nőket
Hölgyeim, ugye ismerős az érzés, hogy a piros betűs napokat megelőzően kifordulunk önmagunkból, és ezt csak a nőtársak értik meg? Mondjuk, elbőgjük magunkat egy pislogó kiskutyán, dührohamot kapunk, ha elalusszuk a hajunkat, zsörtölődünk minden apróságon, megsértődünk a párunk minden megjegyzésén és szétrobban az agyunk, ha a mellettünk ülő akár csak levegőt vesz, vagy ne adj' isten megkérdezi, hogy mi a bajunk. Hogy mi a bajunk?! Hát semmi, csak...
„Semmi bajom”, mit nem lehet ezen érteni?!
A többi nő már apró jelekből is érti, hogy mi a „semmi bajunk”. Legyen bármilyen kritikus a helyzet, ahol megmutatkozik a „menzeszszörny” énünk, ha elhangzik a bűvös magyarázat, jön az együttérző bólintás és a békén hagyás. Mert tudják, mert értik. A férfiak viszont nem értik, maximum ránk hagyják.
Piroslapot neki!
Ilyenkor jobban tesszük, ha előre figyelmeztetjük életünk szőrösebbik értelmét, hogy éppen „semmi bajunk”. Írjuk ki a közös naptárba, tűzzünk ki egy piros kitűzőt, mutassunk fel piroslapot vagy vörös rúzzsal mázoljunk a homlokunkra egy óriási x-et, hogy egyértelmű legyen: „Semmi bajom, csak megjött a havi csomagom, és a hormonok játszanak velem, de nyugi hamarosan visszakapsz. Addig is hagyj békén! Vagy ne! Vagy nem tudom! Vagy készíts egy csokitortát! Esetleg kettőt!”
Mit nem lehet ezen érteni?! :)
Ha érted mire gondolok, nyomj egy LIKE-ot. Olvasd el a tegnapi bejegyzést is!