Hajlamosak vagyunk elfelejteni, miért jöttünk a Földre

Ez az írás egy emlékeztető, hogy ha elcsúszott – értékrendünket helyreigazíthassuk. Meglehet, mindenféle igyekezetünk közben elfelejtettük a legfontosabbat, amiért jöttünk.
Padma - kínai asztrológus, blogger
Magával ragad az izgalmas játszótér
Amikor ide indulunk, még tisztán emlékszünk alapvető motivációnkra, arra, hogy mi az, amiért újra vállaljuk a földi élet nehézségeit és szépségeit. Hiszen tudjuk, e létsíkon mindkettőből kijut, és hogy a mértékük mitől függ, az más írások témája lehet. Alapvető célunk szempontjából nem annyira fontos ez a kérdés.
Lelkesen jövünk ide, bennünk van, hogy ezúttal „nem rontjuk el”, igenis, nagyon ott lesz a figyelmünk a fontos kérdéseken! Azután… az élet beindul velünk, mint egy hatalmas hullámvasút. Boldogsággal és szenvedésekkel teli élmények záporoznak ránk. Vágyaink elképesztő erővel törnek fel a hatalmas kínálatot látván, amely itt a Földön fogad bennünket. Ember legyen a talpán, aki nem válik önzővé ilyen kihívások közepette, de legalább nem felejti el, hogy miért is jött. Akinek nem sok jutott az anyagi javakból, presztízsből, az mindent elkövet, hogy egyről a kettőre jusson – minél előbb, és bármi áron. Akinek sok jutott – még többet akar, hiszen a kínálat végtelen.
Nagyon bele lehet feledkezni a játékba
Nem is lenne semmi baj az anyagi javakkal és megszerzésükkel, hiszen ezek javítják életkörülményeinket, közérzetünket, ráadásul kiteljesedésünk izgalmas eszközei. De valami miatt szinte mindannyiunknak hamar ez lesz az elsődleges cél – azt hiszem, főleg a mai korban igaz ez – és elfelejtjük azt, ami ennél sokkal fontosabb: azért jöttünk, hogy megtanuljunk szeretni. Mind önmagunkat, mind másokat is, mivel e kettő igazából nem szétválasztható.
Csak az lebeg a szemünk előtt, hogy a cégünk sikeres legyen, az akaratunk, elképzelésünk érvényesüljön – másoké nem érdekes. Hogy sok pénzt leakaszthassunk – hogy másoknak mennyi jut, nem érdekes. Ha kell valami, még akár a másét is elvesszük, csak nekünk legyen. A tárgyakat és a körülményeket, vagy akár elvont célokat, eszméket fontosabbnak tartjuk a körülöttünk lévő élő emberi lényeknél. Az önzés rengeteg formáját éljük – mások kárára. Ez az igazi önzés ismérve ugyanis, és ez különbözteti meg az egészséges és nélkülözhetetlen önbecsüléstől, önmagunk szeretetétől: mások kárán tör előre.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Fotó: 123rf.com
Oldalak
