"Néha azon kapom magam, hogy csak figyelem őket és csodálom az agyukat"
Április 14-én ismét lesz Beugró vs. Dumaszínház… A stand-up comedy és az improvizációs színház bár sok pontban hasonlít, mégis külön műfajok. A csapatok ezúttal is saját eszközeikkel szórakoztatják és hódítják meg az igényes humorra vágyó közönséget. És akik Novák Péter vezetésével egymásnak feszülnek majd a Corvin Dumaszínház képzeletbeli szorítójában: Janklovics Péter, Mogács Dániel, Szabó Győző és mostani beszélgetőpartnerünk, Pokorny Lia.
Hogyan csöppentél bele a Beugróba?
Már a Beugró indulása előtt is improvizáltam Bácskai Juli pszichoszínházában, ami ugyan egy kicsit más, hiszen ő egy pszichológus, aki a virtuális társulatával dolgozik. A szakmájából adódóan nagyon sok érdekes történetet lát, melyeket improvizációs jelleggel alkalmaz színpadra. A Beugróba teljesen véletlenül csöppentem bele. Mikor az első pilot-forgatás volt, eredetileg nem rám gondoltak, és csak azután kerestek meg, hogy az egyik kolléganő nem vállalta. Igent mondtam, de hamar kiderült, hogy ez teljesen más típusú munka, mint a pszichoszínház volt. Míg ott lassabban haladtak az előadások és volt időnk kifejteni egy-egy jelenetet, addig a Beugróban gyors, tempós, vicces jelenetek követték egymást. Úgy éreztem, katasztrófa vagyok, és biztos voltam benne, hogy senki sem fog visszahívni; aztán fél év múlva felhívott Kapitány Iván, a Beugró producere, hogy létrejön a műsor és számít rám is. Ezen teljesen megdöbbentem, de mivel alapvetően tetszett a dolog, elvállaltam, és azóta is csinálom és szeretem.
Milyen képességekre van szükség ahhoz, hogy az ember jól tudjon improvizálni? Lehet ezeket a készségeket tanulni, fejleszteni?
Hála istennek, ennek a műfajnak is vannak szabályai, ami engem nagyon megnyugtat. Szeretem a szabályokat, mert azok számomra nemcsak kötöttségek, hanem kapaszkodók is. Andy Haffner tartott nekünk egy kis tréninget is arról, hogyan kell jól improvizálni, hogyan dobálhatjuk egymásnak úgy a labdát, hogy abból a legszerencsésebb eredmény szülessen. Azt is tőle tanultuk meg, hogy ez a műfaj nem egy harc, hanem együttműködés a résztvevők között. Alapvetően nagyon nagy nyitottság, figyelem és önfeledtség kell hozzá. Hatalmas szabadság az improvizáció, de kell hogy legyen egy határozott vonalvezetés, ami a kapaszkodót jelenti.
"Úgy éreztem, katasztrófa vagyok"
A Beugró és Dumaszínház társulata nagyon hasonló produkciókat hoz létre. Egy ilyen „párviadalban”, mint a Beugró vs. Dumaszínház mi a legizgalmasabb?
Én egyáltalán nem versenyezni megyek, de azt hiszem, hogy a többiek sem. Szerintem mi résztvevők és a nézők is egy izgalmas estére vágyunk. Én a magam részéről lenyűgözve nézem ilyenkor a dumaszínházas kollégákat. Annyira klassz és friss, ahogy gondolkodnak, hogy gyakran mondom is nekik, néha kedvem lenne beülni a közönség soraiba. Briliáns elméknek tartom őket, akiktől nagyon sokat lehet tanulni. Mi színészek ugyanis inkább azzal vagyunk elfoglalva, hogy a kész szöveg mögötti tartalmat adjuk át a nézőnek, a stand-uposok viszont olyan bravúros szövegekkel állnak elő, hogy pusztán a verbalitás betölti az előadást. Néha azon kapom magam, hogy csak figyelem őket és csodálom az agyukat.
Számos színházi előadásban játszol például a Centrál Színházban. Segítséget jelent a hagyományos színházi munkában az improvizációs tudás?
A színházban nagyon köti a szöveg a színészt és nem jut az ember eszébe, hogy rögtönözzön. Természetesen mindig becsúszhat egy baki, például nem jut eszébe a partnernek a szöveg vagy nem kerül be egy kellék. Ilyenkor csinálni kell valamit, de általában az adrenalin az, ami továbbviszi az előadást. Az improvizációnak mégiscsak az a lényege, hogy bármit mondhatok, amire bármilyen reakció érkezhet, és ezekből a kölcsönös reakciókból épül fel a műsor. A hagyományos színházi előadásokban nem lehet meg ez a típusú szabadság, hiszen megírt mondatok és pontosan tervezett jelenetek követik egymást, arról nem is beszélve, hogy a kollégákkal sem fair, ha szólózni kezdek a színpadon. Ez persze igaz az improvizációra is, az sem szólóprodukció, ott is segítenünk kell egymást.
Lapozz, az interjú még folytatódik!
Fotó; Leadfotó: Sárosi Zoltán
Oldalak
This is a modal window.
