Kőhalmi Zoltán: „Beskálázok”, mondókákat mondok fellépés előtt
Előadás előtt „beénekelsz”, legalábbis így hívod…
Énekelek, táncolok és tornázom, ami vicces, mert annyit nem mozgok a színpadon utána. Enélkül viszont ennyit sem mozognék, nem artikulálnék, ezért „beskálázok”, mondókákat mondok fellépés előtt.
Jön a Magyarország, szereplek! című tehetségkutató. Ennek a műsornak májusban lesz a döntője, ahol zsűrizni fogtok Litkai Gergellyel és Felméri Péterrel. Szokatlan szerep ez számodra vagy zsűriztél már korábban?
Egyszer már zsűriztem, és most nagyon nehezen vettek rá, pont azért, mert korábban már csináltam ilyet, és nem éreztem magam túlságosan jól benne. Általában sem szeretem ezt a szerepet betölteni. Majd én leszek a felelős, hogy valakinek nem sikerül valóra váltania az álmát, aztán majd egy alföldi faluban könyököl a kocsmában és meséli, hogy a Kőhalmi tönkretette a karrierjét. Egyszer a Rádiókabaréban volt egy szkeccsírói humorfesztivál, ahol Litkaival, Dolák-Salyval és Fábryval ültem egy asztalnál, és szerintem eleve nem voltunk túl szimpatikusak a közönségnek, ami a fellépők rokonaiból és barátaiból állt… Nem rám voltak kíváncsiak, aggodalommal és némi ellenszenvvel figyelték, hogy mit fogok mondani a kisfiaikról vagy a férjeikről. Egyáltalán nem éreztem magam olyan fesztelenül, mint amikor tényleg feloldódom a színpadon. Ezek alapján elsőre nemet mondtam Gergőnek, de ő jelezte, hogy itt inkább azt méltatjuk majd, aki továbbjut, és nem tetszelgünk abban a szerepben, hogy megmondjuk másoknak, hogy így vagy úgy kéne csinálni.
![](/sites/default/files/images2015/blog_dumaszinhaz/kohalmizoltan_dumaszinhaz_2016.jpg ""Aggodalommal és némi ellenszenvvel figyelték, hogy mit fogok mondani a kisfiaikról vagy a férjeikről"")
"Aggodalommal és némi ellenszenvvel figyelték, hogy mit fogok mondani a kisfiaikról vagy a férjeikről"
Mit gondolsz, mitől jó egy humorista?
Mint minden szakmában, itt is van az alázat, a szorgalom és a tehetség, és a stand-upban ezeken felül az őszinteség a kulcsa mindennek. A hitelesség fontos, hogy azt mondja az ember, amit gondol. Ha hiteles a figura, sokkal elnézőbb a közönség.
Ha tehetséges és hiteles, milyen tanácsok jöhetnek akkor?
Egyrészt látatlanban tényleg nehéz ezt megmondani, mert sok ember van, akiről nem gondolnánk, hogy a színpadon megállja a helyét – például én is ilyen voltam –, de az is biztos, hogy ha valakit ez soha nem érdekelt, akkor nem fog színpadra állni csupán azért, mert azt mondják neki, hogy gyere, itt ez a felhívás. Úgy veszem észre, hogy akik ebben a szakmában vannak, amióta az eszüket tudják, ez érdekelte őket. Írtak, megpróbálták, színpadra álltak… Ez mindenképpen sok meló és sok gyakorlás, mint általában minden.
Te is a Rádiókabaré tehetségkutatóján indultál szerzőként, ha jól emlékszem. Hogy is volt?
Azokat az írásokat, amit aztán beküldtem, először megmutattam embereknek, és a reakcióikból sejthető volt, hogy működni fognak. Aztán persze úgy tanul az ember írni, hogy ír; és úgy tanul fellépni, hogy fellép. Itt a Dumaszínházban is annyi megszállott van, folyton erről beszélünk, és én is, ha egyedül maradok, a poénokon gondolkodom, szóval ez valamiféle megszállottság – ez kell még hozzá. Megszállottság és gyakorlat. Persze a fellépés nem olyan, mint az írás, hiszen itt nem színészek adják majd elő, amit írtál, hanem neked kell színpadra állnod, ez pedig marha nehéz, mert nem lehet tudni, hogy a közönség hogy reagál majd. Azt sem tudom, hogy nekem hogy volt merszem annak idején, pedig amikor mi kezdtük, nem egy nagy nyilvánosság elé álltunk ki, hanem egy kávézóban három asztalnyi embernek csináltunk műsort, és fokozatosan lettek egyre többen.
Gyakorlatilag mire tévéfelvétel lett belőle…
...akkor már két hónapja álltam színpadon! De olyan is az a felvétel… (nevet)
Olvasd el a Badár Tamással készült interjút is
Divatba jön a bűvészet - Interjú Badár Tamással, a Hungary's Got Talent döntősével
Oldalak
This is a modal window.
