"A zenészcsaládokban sem véletlenül száll apáról fiúra a mesterség" - Interjú Badár Tamással

Hogy fértek meg egymás mellett a színpadon?

Nagy szerencse, hogy bár rokonszakma a miénk, mégsem ugyanaz, így a kettőnk produkciói inkább kiegészíti egymást. Ritka kiváltságnak tartom, ha az ember közösen tud valamit alkotni az apjával. Azt szeretem igazán, hogy mindig aktuális előadások jönnek létre, mert nagyon ismerjük a másikat, és ezáltal félelmetesen sokat tudunk improvizálni. Gyakran meglepem aput azzal, hogy előre nem megbeszélt trükköket csempészek be az előadásba, és ennek köszönhetően minden műsornak van egyfajta exkluzivitása, valamiféle privát jellege. Persze általában ő sem marad adósom. Többször fordult már elő, hogy ő is elsütött váratlanul egy-egy olyan viccet, ami után percekig nem tudtam folytatni a show-t.

A kívülállók számára a bűvészet egy titkos, titokzatos dolognak tűnik, mégis valahonnan ti is tanuljátok a szakmát, ráadásul folyamatosan meg kell újulni. Hogyan sajátítod el az új trükköket és fejleszted tovább magad?

A bűvészet a többi művészeti ághoz hasonlóan hatalmas múlttal rendelkezik. Van egy elég vaskos könyvem, ami csak az elmúlt ötszáz évet dolgozza fel, de még ennél is nagyobb jelene és főleg jövője van. Ez egy nagyon gyorsan megújuló műfaj, amit nagyon sokrétűen lehet oktatni és tanulni. Tizenöt éve van egy mesterem, akitől folyamatosan tanulok és remélem, még nagyon sokáig tanulhatok, de rengeteg oktatóvideó és tankönyv is rendelkezésünkre áll, sőt szemináriumok és workshopok is vannak, ahol más bűvészektől lehet megtanulni a saját trükkjeiket és módszereiket.

A Dumaszínházban futó műsorod, A kockásfülű nyúlon túl milyen trükkökből épül fel?

Hozzám a legközelebb az úgynevezett close up bűvészet és a szalonbűvészet áll, ezeknek az ötvözetéből állítom össze a műsort. Ez annyit takar, hogy 50-60 főből álló közönség számára kivetítő nélkül is tökéletes, ha ennél többen vannak, kivetítőt használok, hogy közelebb hozzam a mutatványokat. Nem használok látványos kellékeket, nincs bűvészláda a műsoromban, vagy dupla falú ajtó. Egyszerű eszközökkel dolgozom, mint egy pakli kártya, de nagyon szeretek a nézők saját valóságával bűvészkedni, mint egy mobiltelefon, egy tablet, vagy a facebook. Ez nemcsak meghökkenti és elvarázsolja a nézőt, hanem kicsit talán megkérdőjelezi a saját valóságáról kialakított képét. Nagyon fontos kelléke még az előadásaimnak a humor. Úgy gondolom, akkor jó a bűvészet, ha könnyedén csinálja a bűvész, és én sem akarok a nagy mágus képében tetszelegni, sokkal inkább együtt szeretnék nevetni a közönséggel.