Ez történik, ha egy anya nem tartja kézben a családot
Már írtam arról, hogy sokszor mi rontjuk el a férfiakat, mert azt gondoljuk, hogy csak az a jó verzió, csak az a jó út, ahogy mi csináljuk. Csak akkor van rendben a konyha, ha mi pakolunk el, csak akkor szárad meg igazán jól a ruha, ha mi teregetjük ki, stb. Én az évek során már megbizonyosodtam arról, hogy ez így nem igaz. És próbálom is ahhoz tartani magam, hogy nem korrigálok, nem jövök-megyek, ha a férjem végzi az adott házimunkát.
Teendő, teendő hátán
De azért a kisördög ott szunnyad bennem és még mindig hajlamos vagyok azt gondolni, hogy bizonyos dolgok nélkülem nem mennek. A hétvégén azonban újfent kiderült, hogy ha valamit nem dirigálok le és nem tartok kézben, attól még rendben működhet.
Az történt, hogy szombat délutánra nagy családi szülinapra voltunk hivatalosak. Engem azonban a hétvégére teljesen elnyeltek a feladatok. Mikulásra sütiket készítettem (nagyipari mennyiségben, hogy mindenkit megfelelően meg tudjak ajándékozni), közben a lakás is romokban állt, feltornyosult a munkám és hétvégén még iskolába is kellett mennem. A program úgy nézett ki, hogy iskolából hazaérve azonnal indulnom kellett a családi szülinapra. Így tulajdonképpen arra sem maradt időm, hogy átöltözzek, arra pedig végképp nem, hogy az ajándékot beszerezzem, becsomagoljam és végiggondoljam, hogy ki mit vegyen fel.
![](/sites/default/files/images2015/4_lifestyle/elfoglaltanya_redheadreverie_com_2015.webp ""Engem azonban a hétvégére teljesen elnyeltek a feladatok"")
Már csütörtökön éreztem, hogy nem fogom tudni tartani magam a határidőkhöz, ezért vettem egy mély lélegzetet és eldöntöttem: ezt a hétvégét elengedem. Hogy érthetőbb legyek, csak arra koncentráltam, ami tényleg rám tartozik, és amihez tényleg én kellek. Határidős munkáimat megpróbáltam lezárni, péntek este pedig csak arra koncentráltam, hogy szombaton mi lesz a feladatom az iskolában, oda hogy jutok el és meddig maradjak, hogy időben hazaérjek. A többi gondolatot egyszerűen elhagytam.
Fotó: redheadreverie.com
Oldalak
