Ahogyan a kislányunk cseperedik, úgy egyre kalandosabb az életünk
Nincs megállás
A három konyhaszekrényből kettőről szerencsére le tudtuk beszélni Lölőt, de a harmadikat folyamatosan pakolni kellett. A táskánkból minden elemelhetőt begyömöszölt, úgyhogy a zoknijainktól kezdve a gyereksapkán át a telefonokig minden bekerült a műanyag edények és a zöldségreszelő mellé. Aztán ki-be, le-fel, zárta-nyitotta a szekrényajtót, majd indult a hűtő felé, amiről úgy egy délelőtt alatt valahogy szintén sikerült lebeszélni. Miután a jövés-menés annyira csodás dolog, ezért minden más csak mellékes. Minek például aludni napközben, ha egyszer pakolni is lehet, meg két lábon nekiindulni a nagyvilágnak?! Az eddigi Lölő-felügyelet most hirtelen sokkal melósabb lett. Az első este például nem csak szekrényből ki-be pakolászással telt, a labdáknak is az ágy alá kellett gurulniuk. Lölőnek meg utánuk. Anyának meg másodpercek alatt, lesápadva, kétszázas pulzussal kellett végiggondolnia, hogy a lábánál vagy a kezénél fogva húzza ki a gyermekét alóla. Mostanában tényleg egy másodperc alatt történik minden…
Mielőtt azt gondolnád, panaszkodom, fontos leszögeznem, hogy Lölő nem csak csecsemőként, hanem kisgyermekként is a legtüneményesebb, a legszebb, a legügyesebb, a legédesebb teremtés, ő a minden! Csak nekünk kell egy kicsit jobban felkötni a gatyánkat, mert bizony most már tényleg látjuk, hogy a mi kislányunk már nem kisbaba. Ez a kisgyermekké válás szinte egy pillanat alatt történt. Most már nincs megállás, mindent fel kell fedezni, lehetőleg azonnal.