Hagyd a horror sztorikat másra! Valójában ilyen élmény a szülés
Hamarabb kezdődött, mint „kellett volna”
Ugyan időben voltam, mindössze kilenc nappal a kiírt előtt, de még a határban sem voltak a fájások, amikor a magzatvíz folyni kezdett. Aztán vártunk, hátha történik valami magától. Egy kis rásegítéssel csak jöttek azok a fájdalmak, amelyekről nem gondoltam volna, hogy léteznek. Mármint, hogy ilyen erősek, ilyen jellegűek. Nem piskóta. Pláne, ha órákig tart. És el bírod képzelni, milyen lehet, ha a sokak által rettegettnek tartott gerincinjekcióra reszketve vársz... „Most akarom, most!” – és végül ki is derült, hogy nemigen van más lehetőség, csak a császármetszés…
Nem éreztem fájdalmat
Igen, éreztem az operációt. Minden pillanatát. Nem fájt. De miért is ne lehetne érezni, ha nem altatásban végzik?! Sokan ettől az érzéstől rettegnek a legjobban. Pedig ha azt vesszük, milyen több mint fél napon át már-már elviselhetetlen fájdalmak között vergődni úgy, hogy tudod, nem biztos, hogy segítség nélkül meg tudod szülni a gyermekedet, egész különleges érzés ez a bizonyos rángatás. No, meg az a tudat, hogy most már tényleg percek kérdése, és láthatod azokat az apró kezecskéket, amelyek bőven osztották a pofonokat odabenn.
Oldalak
