Amikor anyának és apának különös kényszerei vannak
Elképesztő dolgok történnek velünk. Mármint a férjemmel és velem. A kirakónak minden este össze kell rakódnia, úgy le nem fekszünk, hogy az darabokban van. Ez a férjemnek fontos. Nekem meg az, hogy minden este palacsintába tekerjem Lölőt. Jó, valljuk be, már Lölőnek is vannak „mániái”!
barizsuzsi - blogger
Apa szájat tát
Minden akkor kezdődött, amikor megláttam, hogy a férjem is tátja a száját, amikor Lölőt eteti. Tudom-tudom, mindenki, aki az ételt kanálból kínálja a gyerekének, ugyanúgy nyit-zár, ahogyan a csemete. Sokáig titkoltam, mennyire vicces látnom, de aztán lebuktam, így a férjem azóta meglehetősen visszafogja magát. Legalábbis ő azt hiszi, hogy már nem tátja. De, kedves anyukák és apukák! Attól, hogy etetésnél kényszeresen összeszorítjátok a szátokat, ugyanúgy látszik, hogy a lelketek mélyén tátogtok.
Kirakózás nélkül nincs alvás
Aztán ott a kirakó. Hát, az… Na, képzeld, van egy 12 darabos puzzle, amit Lölő ébredés után széthord az egész lakásban. Napközben, amikor nagyritkán hozzájutok, én is szívesen összerakom, aztán, ha kész, jól megbeszéljük Lölővel, hogy a kiskukacnak miért piros a ruhája és hogy mászik a levélre. Aztán hazajön apa. Ha nem is az első otthon töltött öt percben, de tízben biztosan sor kerül arra, hogy végigpásztázza a terepet, hol lehetnek a darabok. Aztán leszáll az éj, és még fürdés előtt lehuppan a kanapéra, hogy összerakja. De figyelj! Úgy rakja össze, hogy körbeöleli a darabokat, hogy szélvész kisasszony még véletlenül se kaparinthassa meg a nehezen összeszedett részeket. Elképesztő élmény átélni, ahogyan szépen lassan beépült apuka napi rutinjába a kukacos kirakózás. Mert anélkül bizony nem megy aludni a család.
Oldalak
