Lajbi, makuka, furik, dumó - te tudod, mit jelentenek ezek a szavak?
A lipityóka is kedvenc lehet
Tehát, a játszótérnél tartottam: kétségtelen, hogy a nap egyik fénypontja az, amikor fogjuk magunkat és leslattyogunk a játszótérre. Egyelőre hordozóval vagy babakocsival vonulunk le, a motorozva járásnak még épp az elején tartunk. Majd, ha már nem kajfétázik, hanem magabiztosan irányítja a kis járgányát, akkor a mocit már nem a hónom alá csapom. Lölő azt is el tudná képzelni, hogy egész nap hintázzon, annyira szereti. Mi lesz majd, ha a lipityókát is kipróbáljuk úgy igazán?! A szuper kis játszóterünkön van egy hálós hinta is, de arra szabályosan vadászni kell. Mindig elfoglalják a tinik, a lányok ott beszélik ki a fiúügyeiket, a fiúk meg mindig ott gyöntölik egymást. A múltkor majdnem össze is verekedtek ketten, az egyikük nyígott is, mert a másiknak végül sikerült fülön legyintenie. A „nagy lovak” néha egyébként annyira szétdíbolnak mindent, letapossák a bokrokat, rángatják a játékokat, hogy csak ámulok és bámulok, hogy ilyen van. Legjobban annak örülnék ilyenkor, ha eltirhulnának, de hát, ki vagyok én, hogy elzavarjak bárkit is?! Csak Lölőkémnek ne essen baja!
Egy villanyrendőrnyire a parktól
Így, hogy itt a jó idő, szerencsére többször tudunk a szabadban lenni. És persze ilyenkor örülök, hogy még Budapestnek is van olyan része, ahol körbevesz bennünket a zöld. Ráadásul a közelben, csupán egy villanyrendőrnyire, úgyhogy csak egy zöldre váltó gyalogoslámpára kell várnunk, és már ott is vagyunk az árnyat adó fák között. Van, hogy csak sétálunk vagy egy lócán üldögélve örülünk a nyárnak és a madárcsicsergésnek.
Mióta anya vagyok, még jobban örülök, hogy nem kell agyonöltözni nyáron, így meg tudok spórolni jó sok időt azzal, hogy nem kell negyven rétegbe burkolnom Lölőt. A téli ruhákkal együtt a lajbit is a szekrénybe akasztottuk, mert hát minek is nekünk átmeneti kabát, ha egyszer kánikula van! Apropó, ruhák! Elképesztő pakoláson vagyok túl: idén körülbelül ötödszörre górtam ki Lölő szekrényét, hogy a kinőtt ruhákat kiválogassam. Hihetetlen, hogy ezek a cseppecskék milyen gyorsan nőnek! A kedvenc, csíkos pulcsija is dobozba került. Azt, hogy Lölő kedvence is az lett volna, nem tudom, de én azért szerettem, mert jó nagy süsüje volt, hűvösebb időben csak a fejére húztam és remekül védte a kis fülét.
Oldalak
